Görömbei András: Csoóri Sándor - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2003)
Elődök és társak: esztétikum, erkölcs, egyetemesség
gasságnak, teljességnek a révén különbözik alapvetően Petőfi szemléletétől. Petőfi a népköltészetnek csupán egy részét járhatta be, óriási területei, mélységei maradtak rejtve előtte. Ezeket a mélységeket és magasságokat József Attila vonta be a maga teljességre, mindenségre törő költői világképébe. József Attilának ezt a korszakos újítását azonban a kortársak nem vették észre, ezért nem kaphatott ez kellő súlyt a magyar költészet harmincas évekbeli alakulástörténetében. Az új népi líra kibontakozásakor az egyszerűség, a természetesség lett a legfontosabb értékelő tényező. Ez a szemlélet fedte el a József Attila-i teljességigényt. „Erdélyi József ereje a legbiztosabb, de a háború utáni költészet formazűrzavarában a legnehezebben megközelíthető erőforrásban rejlik, az egyszerűségében”- kezdte Illyés Gyula A tárgyilagosság lírája című tanulmányát, majd azzal dicsérte Erdélyit, hogy céltudatos gazda „nem kísérletezik lótusszal ott, ahol gyönyörű napraforgó terem”.313 Németh László is nagy elismeréssel méltatta Erdélyi költészetének újdonságát, bár ő azt is hangsúlyozta, hogy kitűnő műhely az Erdélyié, de „kis műhely”: „Egy új ízlés belékapaszkodik, mint egyelőre legbiztosabb példába. Kérdés, nem pattan-e ki holnapra új költő, akiben hajlandóságunkat szabadabban ünnepelhetjük.”314 Németh László szinte kijelölte József Attila költészetének helyét a magyar líra alakulástörténetében, de ő sem vette észre, hogy amit remél, az már megvan. Illyés Gyula és Németh László „a legmodernebb világirodalom ismeretében döntöttek az új realizmus, az új tárgyiasság irodalma mellett, Apollinaire, Eluard, Cendrars, Aragon ismeretében Erdélyi József mellett.”315 Csoóri Sándor Tenger és diólevél című esszéje Németh László és Illyés Gyula egykori nézeteit korrigálva mutatja be József Attila költészetének korszakos jelentőségét a magyar líra világképének kitágí313 Illyés Gyula: A tárgyilagosság lírája. In uő: iránytűvel. I. Budapest, 1975, Szépirodalmi Könyvkiadó, 310-313. 314 Németh László: Új nemzedék. 1931. In uő: Két nemzedék. Budapest, 1970, Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 320. 315 Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. In uő: Tenger és diólevél. II. 729. 175