Görömbei András: Csoóri Sándor - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2003)
Elődök és társak: esztétikum, erkölcs, egyetemesség
tásában. József Attila költői világképében az archaikumtól az avantgárd törekvéseken át a filozófiai jellegű gondolati számvetésekig minden együtt van. A modernség és a népköltészet szintézise „megosztottságok helyett, nemes osztódással” a modern magyar költészet sokféle árnyalatát hozhatta volna létre. „Erre is, mint annyi másra, József Attila életműve lehet a hivatkozási alapunk, mert mindannak, aminek létre kellett volna jönnie költészetünkben, őbenne, a Nagy Összegzőben, Nagy Kárpótolóban külön is fölfakadt. Verseiben legalább tíz életképes irányzat példaversét megtalálja az ember. Olyan példaverseket, amelyek saját költészetébe szervesen ágyazódnak ugyan, de amelyek mögé külön-külön egyéni életművek is odaképzelhetők”316- írja Csoóri Sándor, majd fölsorolja és részben elemzi ezeket a példaverseket. Bemutatja, hogy József Attila miként lépett túl a számára is fölkínált egyszerűségen, miként alkotott új szintézist. „József Attila eredetisége éppen az, hogy a Bartók által először megtestesített szellemhez épp a nehezebben áthangolható világ: az anyanyelv és a költészet világának az áthangolódásával kapcsolódott. Verseiben az ősi és az új dolgok megrendítő feszültsége: ugyanolyan újítás, mint a bartóki disszonancia.”317 Csoóri költészetünk bartóki jellegű szintézisének nem valamiféle elfogultságon alapuló kizárólagosság miatt tulajdonít különleges értéket, hanem azért, mert ez a művészetkoncepció segíti „a nemzeti és a népi kultúra - költészeten és zenén túli - összeforrasztásának ügyét is”318. József Attila a népköltészetet azért tartotta egyetemes kultúrának, mert azt az egész magyarság alkotta.319 Költészetünk bartóki modelljében tehát az egész magyarság alkotta kultúra találkozik a modernséggel. A nemzet továbbéltetése, továbbfejlesztése is ez a bartóki modell szerint épülő kultúra, 316 Uo. II. 729. 3,7 Uo. II. 732. 318 Uo. II. 733. 319 Vó. Uo. 733. 176