Görömbei András: Csoóri Sándor - Tegnap és ma. Kortárs magyar írók (Pozsony, 2003)
A népi kultúra új megvilágításban
karcoloktól a szatmárcsekei temetőig, a beatköltészettől a magyar népballadákig, József Attilától Ginsberg költészetéig. Az új egyetemességeszme kifejtésének egyik lebilincselő gondolatsora József Attila költészetétnek értelmezése: annak a válaszfalnak a merész ledöntése, amelyet József Attila és a népi irodalom közé húzott az a szemlélet, amely népköltészetnek csupán a Petőfi szemével látott egyszerűséget tudta, és a húszas-harmincas években a ma gyár irodalom követendő modelljévé Erdélyi József költészetét avatta. Csoóri Sándor abban látja József Attila szerepét az új egyetemességeszme kiteljesítőinek sorában, hogy ő már a népköltészet egész világát bejárta és hasznosította a ráolvasásoktól a gyerekmondókákig, a regösénekektől a Kalevaláig. „Verseiben az ősi és az új dolgok megrendítő feszültsége ugyanolyan újítás, mint a bartóki disszonancia.”160 József Attila életművében Csoóri együtt szemlélte a végleteket: az elvont filozófiai gondolatokat és a kereszténység előtti, szinte ázsiai jellegű nomád hangvételt. Ehhez a végleteket társító kettőséghez az Erdélyi Zsuzsanna által feltárt archaikus imákban talál párhu zamot, ezekben egyszerre kap hangot a pogány ütemre kibontakozó kultikus megrendülés és a keresztény világkép.”161 A Tenger és diólevél Csoóri irodalomszemléletének alakulástörténetét is megrajzolja a kezdeti naiv népiségtől az új egyetemesség koncepciójának egyéni élménykörökön alapuló kimunkálásáig. Ebben az új egyetemességkoncepcióban döntő szerepe van annak, hogy a népköltészetben sokkal egyetemesebb emberi tartalmak és művészi megoldások hordozóját fedezte fel annál, mint amilyennek korábban a népköltészetet látták. A népi kultúrának ezt a mély rétegét éppen a modern művészet legnagyobbjai - Picasso, Lorca, Bárók, József Attila - hasznosították legteljesebben ősit és újat egységbe fogó művészetükben. Juhász Ferenc és Nagy László példája azt is igazolja számára, hogy az egyetemességre törekvő művész a XX. század máso160 Csoóri Sándor: Tenger és diólevél. Uo. II. 732. ,6' Uo. 734. 90