Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
Kafka hatása különösen szembetűnő József Attila ún. bűnverseivel összefüggésben. „Rába György szerint József Attila nemcsak olvasta [...] Kafka műveit, de egyszersmind »mélyen magába élte a sajátosan értelmezett eredendő bűn kafkai problematikáját.« A Nem emel föl című versben a költő [...] Istennek szó szerint olyan szerepet tulajdonít, mint A per a törvény ismeretlen urának.”197 Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerűnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg, mindkét szükségemben. Egzisztencialistának tekinthetjük József Attila kései verseit azért is, mert, amint ezt Németh G. Béla kitűnő tanulmányában leszögezi: „E versek homlokterében az idő és egzisztencia kapcsolata áll.”198 Talán eltűnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Ifjúságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek. (Talán eltűnök hirtelen) Ezt a verset elemezve állapítja meg Németh G. Béla, hogy: „Ha a heideggeri bölcselet ki nem sajátította volna magának a Seingeschichte, a léttörténet fogalmát és fogalomkörét, létösszegzésről kellene beszélnünk [...] Az összegzés az egyéni lét egy alanyi beteljesülési, lezárulási, illetve elzárulási helyzetéből, állapotából s távlatából megy végbe. Nem történetet foglal magába, hanem történelmet, nem storyt, hanem historyt: egy autonóm emberi létezés történelmét.”199 íme, itt a költeményem. Ez a második sora. 197 Uo. 103 198 Németh G. Béla: 11 vers. Bp. 1977. 248. 199 Uo. 247-248. 197