Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
К betűkkel szól keményen címe: „Költőnk és Kora”. Úgy szállong a semmi benne, mintha valaminek lenne apóra... Úgy szállong a semmi benne, mint valami: a világ a táguló űrben lengve jövőjének nekivág; ahogy zúg a lomb, a tenger, ahogy vonítanak éjjel a kutyák... Én a széken, az a földön és a Föld a Nap alatt, a naprendszer meg a börtön csillagzatokkal halad mindenség a semmiségbe, mint fordítva, bennem épp e gondolat... A kései versek sorában külön hely illeti meg a „Költőnk és Kora” címűt, amely a vers keletkezésének folyamatát is rögzíti, és központi fogalma a semmi, mint a valami ellentéte. Ez a vers a környezetében keletkezett más versekkel szemben kevésbé személyes vagy drámai, s József Attila létfilozófiájának, kozmológiai világképének mintegy esszenciális összefoglalása, távol bármiféle ideológiáktól, társadalmi utópiáktól, magánéleti vívódásoktól. József Attila talán legegzisztencialistább verse, melybe, mint Tverdota György írja: „A valamit háromféleképpen konkretizálja: költeményként, világként és én gyanánt. Mindhármat a semmivel való összefüggésében határozza meg [...] A költemény, amelynek témája a világegyetem szétoszlása az űrben, s az énnek az elenyészni vágyása, amely ráadásul lényegét tekintve maga is ezt a világegyetemet és ezt az ént modellálja, olyan vers, amely nem szól semmiről, amely a semmiről szól.”200 гео Tverdota j m. 214-215. 198