Grendel Lajos: A modern magyar irodalom története. Magyar líra és epika a 20. században (Pozsony, 2019)
5. Magyar líra a két világháború között
Ha tudtam volna régen, amit ma már tudok, ha tudtam volna, hogy az élet milyen mocsok, nem fütyörésznék most az utcán ilyen vígan: valószinüleg felkötöttem volna magam. írja a Különbékében. Szabó Lőrinc ugyanabban az időben nagyjából ugyanazt az utat járja be, amit József Attila. A Különbéke című versének egzisztencializmusa sok rokon vonást mutat József Attila ekkoriban született költeményeinek egzisztencializmusával. De a közös alapélmény, a hasonló világszemlélet ellenére szembeszökő a helyzetre adott válaszok közti különbség is. Míg a „feminin” József Attilánál egyre inkább a drámaivá fokozódó kétségbeesés uralkodik el, a „masculine” Szabó Lőrincnél sokkal inkább a tényeket tudomásul vevő ironikus rezignáció vagy a keleti filozófiák vigasszal kecsegtető, kiegyenlítő bölcsessége. Egy 1931 -ben keletkezett versének utolsó strófáiban olvashatjuk: Nevetve cáfolsz, hogy cáfolva hidd el, amin nevetsz; igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz. Egész életed leplez és leleplez, de odajut, odafut mégis, lassan, igy, szivedhez az Igaz Ut. (Tao Te King) „A történelemben beteljesedő egy Igazság helyébe az Egy igazságának története lép” - írja Kabdebó Lóránt, s tanulmányának végén Szabó Lőrincet idézi: „az író [...] sok életet él egyszerre és egymás mellett, nem pedig egy elvet”.205 és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, 205 In: Újraolvasó. Tanulmányok Szabó Lőrincről... 38-39. 205