Grendel Lajos: Négy hét az élet (Pozsony, 2011)

„Azt nem mondhatná, hogy kedvelte ezt a súlytalanságra emlékeztető álla­potot. Szerette tudni, hogy mit miért tesz, s nem szerette, ha ebben üzem­zavar áll be. Nem, az biztos, hogy már sosem változik meg, s nem is kívánta visszaforgatni az idő kerekét. Alkal­mazkodása térhez és időhöz belső pa­rancsra történt, abba külső kényszer nem szólt bele. Ennek a belső parancs­nak a hangja olyan messziről érkezett, hogy alig hallotta már. Krisztinához és Danihoz pedig már nem ért el. Élt egyszer ezen a tájon, sok nemzedéket fűzve időrendbe, egy magyar közép­­osztály, amely nincs többé, s pusztu­lásával az a hang is elnémult, amely a belső parancsot egykor kibocsátotta. Ez a hang is, mint annyi más tiszta és hamis hang, beleveszett a jelentékte­lenség határtalan óceánjába. Nem te­hetett mást, föl kellett mentenie Krisz­tinát is, Danit is az igazságtalan vádak alól.” A Kossuth-díjas szerző legújabb műve a számvetés regénye. Kegyetlen és önsajnálat nélküli szembenézés az­zal, hogy eltűnt egy világ: megszűnt a Felvidéken a magyar középosztály. Grendel Lajos mindezt tragikus iró­niával, sok humorral és szigorú éleslá­tással beszéli el - pátosz és nosztalgia nélkül. Túlzás nélkül állítható, hogy e regény megjelenése fordulatot jelent Grendel írói pályáján, és egyben a kor­társ irodalom jelentős eseménye. WWW. KAUIGRAM,COm

Next