Grüll Tibor: Újabb 50 dolog, amit nem képzeltél volna a rómaiakról (Pozsony, 2019)
5. Vergilius a gladiátoröltözőben
mészetesen egy újabb graffiti formájában: „Ámulok én, fal, hogy nem dőltél még le romokba, / minthogy a firkálok oly sok mocska kerül rád”. Ami egyedivé teszi ezeket a római falfirkákat, hogy a „magas irodalomból” származó idézetek is bőségesen találhatók közöttük. Kristina Milnor katalógusa szerint egyedül Pompeiiben 69 graffiti-idézet maradt fenn Vergiliustól, a legtöbb az Aeneishöl (53), az Eclogákból (14), és még a Georgicából is (2). A legnépszerűbb citátum természetesen az Aeneis kezdősora: a „fegyvert s vitézt énekelek” (arma virumque cano), amely 16-szor fordul elő. Ez a verssor olyan népszerű volt, hogy a ványolótakácsok vagy kallósok (fullones) céhe egy paródiát is írt rá, amely bizonyára valamiféle himnuszként is szolgált a számukra. Latinul így hangzik: Fullones ululamque cano non arma virumque. A nehezen lefordítható sor kb. annyit tesz: „A fullókat és a baglyot énekelem, nem az arma virumque-t”. Minerva szent állata, a bagoly, a kallós céh jelképe is volt, ráadásul a versikét egy bizonyos Fabius Ululitremulus ványolótakács műhelyében találták meg, tehát az ululamque cano még az ő nevére is hajaz. Vergilius tehát valóban ismert volt a római társadalom minden szegmensében, ahogyan napjainkban a nemzeti klaszszikusok: Petőfi, Arany, Ady és József Attila bizonyos versei. Köszönhető ez mindenekelőtt annak, hogy az Aeneist, mint Róma „nemzeti eposzát”, már Vergilius életében bevezették az iskolai tananyagba. (5. kép) Az arma virumque cano jelenléte a falakon természetesen nem jelzi automatikusan a római irodalom szélesebb körű ismertségét, legfeljebb arra következtethetünk belőle, hogy a szigorú iskolamesterek következetesen bevasalták diákjaikon az előírt „nemze-46