Györe Balázs: Barátaim, akik besúgóim is voltak (Pozsony, 2012)
„Hogyan terjed a hír? Hány besúgóra, hány lehallgatókészülékre és lehallgatóra van szükség ahhoz, hogy néhány napon belül minden információ eljusson a Belügyminisztériumhoz? Próbálom megbecsülni, de nem megy. Tanulmányoznom kellene a szakirodalmat. Még szerencse, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében dolgozom, így aztán a szamizdat házhoz jön. (...) Hosszú időbe telik, amíg rájövök a megoldásra, s utána évek telnek el, amíg a megfigyelésre alkalmas helyzet előáll. Azzal vigasztalom magam, hogy a napfogyatkozást sem lehet akkor tanulmányozni, amikor éppen eszünkbe jut; ki kell várni a kedvező pillanatot. Einstein kivárta, amíg a fénynek a gravitációs térben való elhajlását az éppen soron következő napfogyatkozás alkalmával kimutatták. Várni én is tudok, ha van mire.” Győré Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Most megtalálták ezek a történetek, amelyeket sem elfelejteni, sem kitalálni nem lehet. Van-e barátság? - ezt kérdezte már az előző regénye is. Új könyve erre a kérdésre fájdalmasabb választ ad. WWW.KALLIGRAM.com