Györe Balázs: Halálom után eltüzelni (Pozsony, 2015)

„Kóválygok, nem találom a helyem. Felme­gyek a Margit hídra - segítségért fordulok a folyamhoz? Vagy csak a hídhoz? Esetleg szenvedése, betegsége még magányosab­bá tesz. Anyám királynői utasítgatásai szem­mel és felemelt ujjával: ennek 1 ezret, an­nak 2 ezret adjak. ’Ölj meg!’ - kéri. Nem hallja senki, csak én. Halkan mondja. Pulóveremről le akar­ja venni a pölyhöket. ’Már nem tudom...’ Zavaromban mindent megköszönök neki. ’Én is’ - feleli. Ül az ágy szélén, kanalaz­za a levest, de folyton el akar dőlni. Visz­­szakapaszkodik.” Van-e benne szeretet? Szereti-e valójában az anyát? - kérdezi újra meg újra Győré Balázs új regényének elbeszélője. Ezek­re a kérdésekre nem találja - magában ­­a választ, de ott van mindvégig az édes­anyja mellett. Az utolsó pillanatig. Megrendítő könyv.

Next