Györe Balázs: Halottak apja (Pozsony, 2003)

Győré Balázs új könyve, a Halottak apja című eddigi életművének leg­jobb teljesítménye. Megőrzi epikus írásmódjának Ottlikhoz kapcsolódó nyelvi puritanizmusát és mikro­­realista pontosságát, ugyanakkor szövegalakítása konzervatív módon újító is. A gyászmunka és az emlé­kezés belső kényszere arra készte­tik az elbeszélő Ént, hogy újra meg újra felidézze, és ezáltal átértelmez­ze az apa személyiségét és élettörté­netét. Vagyis inkább azt a tudást és emlékrétegeket, amit a fiúi pozíciói láttatni engednek a múltban, s ami jelentős mértékben megváltozott az apa titkos naplójának ismeretében. A regény ennek a kettős nyomozás­nak a története: az elbeszélői Én em­lékeit drámaian felülírja az időköz­ben megtalált magánnapló belső tör­ténése. Az apa introvertált alakja, el­lentmondásos személyisége plaszti­kusan és a „részvét éles fényéiben jelenik meg a regényben - felidézve egy korszakot is, amiről máig keve­set tudunk. Győré Balázs könyörte­len pontossággal és visszafogott ér­­zelmességgel állít emléket egy apá­nak anélkül, hogy didaktikus vagy hamisan érzelgős lenne. Erre pedig csak jelentős könyv képes.

Next