Győrei Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2014)

Jegyzetek

Befogadástörténet: Szemelvénygyűjtemény kiinduló beszédhelyzetére: a Kosztolányi-versek jellegzetes­nek (és egyúttal mintaszerűnek) megélt hatására.”7 Karinthy Frigyes ugyancsak a Nyugat hasábjain köszönti Az ötven­éves költőt. Nagylélegzetű írása, mely Kosztolányi költészetére és prózájára is kiterjed, éppen A szegény kisgyermek panaszairól egy­koron írt bírálatot választja keretül, így gondolatmenetének fóku­szában akarva-akaratlanul a Kisgyermek költője felett elmúlt évek állnak - nem is reflektálva a kötet címében megadott évszámokra, huszonnyolc helyett huszonöt évről beszél. Egykori önmagával vi­tatkozva tart tükröt Kosztolányinak, Kosztolányi egykori kritiku­sának és az 1910 óta elmúlt huszonöt esztendőnek. Évforduló. Mégiscsak vannak dátumok, túl a babonán s a végzetet és sorsot tagadó mennyiségtanon innen, valami csillagrendi számítás, egykor tudomány, ma felelőtlen „ok­kultizmus”. Nem puszta véletlen, hogy Kosztolányiról szó­ló első írásomat keresve a Nyugatban, az 1910-es kötetben találom meg, pontosan huszonöt évvel ezelőtt írtam, ami a tizes számrendszerben azt jelenti, hagy Kosztolányi 25 éves volt a beérkezés és indulás esztendejében (a magyar iroda­lomban ez a kettő összeesik), mikor a „Szegény kis gyermek panaszaiéval egyszerre lett népszerű és elismert: az akkori finom és válogatott olvasóközönség dédelgetett költője s az akkori benemjegyzett, de egyedül mértékadó Akadémiának, a forradalmi új magyar irodalomnak felelős és mintegy ki­nevezett vezéralakja, az első négy, vagy öt között. Hogy láttam negyedszázaddal ezelőtt? Olvasom ezt a hu­szonötéves írást és tapogatózó tanulmányaim egyikét fede­zem fel benne. S irigyen és egyben elnézéssel bámulom benne az ifjúság erejét s bosszant az ifjúság gyöngesége: mennyivel határozottabbak voltak a sötétben való tapogatózásnak e ver­gődő mozdulatai, mint ma, a biztosan és lanyhán kinyújtott 117 117 Veres András, József Attila Kosztolányi-bírálatáról, Literatura 2002/4,461-462. 619

Next