Győrei Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2014)
Jegyzetek
Befogadástörténet: Szemelvénygyűjtemény látszólag elvonatkozott képei, mint az egyébként szívbemarkoló és néhány nagyszerű verset felmutató Számadás. Tehetségének úgylátszik vannak mintázó és érző periódusai; az elsőben a kész nyersanyaggal dolgozik, a másikban mohó készséggel szedi magába az utánpótlást, de erejéből ekkor már csak az egyszer megtaláltnak brilliáns ismétlésére telik. Ilyenkor virtuóz, míg máskor egyszerűen művész.115 József Attilának A Toliban megjelent, sokat tárgyalt Kosztolányi-bírálata a gyerekkort először mint az olvasó pozícióját határozza meg. Ifjúságom elején az élet bántó, morális korlátáit feledtető kalandorregényt olvastam végig oly hamarjában, értelmetlennek látszó, apró kötelességeimről elfelejtkezve, mint most Kosztolányi Dezső összegyűjtött költeményeit. Hatása, mely itt rezeg bennem, szintén a kalandorregények olvasása után visszamaradó tétovaságra emlékeztet, mely oly hasonló a gyermek mosdás előtti, az álom különös szabadságához ragaszkodó, de az éberség világába lassan már beilleszkedő állapotához. Ki teszi ezt - Kosztolányi-e, a költő, vagy én, az olvasó? [...] A Kosztolányi-versekből Ítélve mi hallatlanul világosak, szabatosak és szigorúak vagyunk. De valami titkot, valami édes érzékiséget rejtegetünk, valamit, amit a szegény kis gyermeknek nevén sem szabad neveznie. Megengedjük a játékot, de feltételként kikötünk valami komoly borongást; csak akkor öleljük keblünkre a költőt, a gyermeket, ha panaszkodik. „A szegény kis gyermek panaszaidban nincs semmi megfogható tárgyi sérelem - olyan enyhe borzongás melege fülleszti át sorait, amilyet a gyermek, ki az anyagi természethez közel áll, érez a legkevésbé s amelyet mégis gyermekinek ítél költő is, olvasó is. Mi oly tökéletesek és 115 Halász Gábor, Az ötvenéves költő. Kosztolányi Dezső összegyűjtött költeményei, Nyugat, 1935/6, [június], 497-498. 617