Győrei Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2014)
Jegyzetek
Jegyzetek amelyik ott élt ezekben a versekben, s főleg ismerős volt a lefogó, bénító tehetetlenség. Visszhangozni tudtak a Cocteau Les enfants terribles-jének világát megélők A szegény kisgyermek panaszai-га: csupán a befogadói hangsúly változott s nem a befogadói érzékenység. Mindössze az történt, hogy a tragédiát éreztük már közelebb magunkhoz ezekben a költeményekben is, s nem a rezignációt, a dúr akkordokat és nem a mollt. [...] A szegény kisgyermek panaszai-пак azokat a darabjait szerettük igazán, melyek mint ez az eltárgyiasított s így distanciát őrző tragikus kép is, hozták, sugallták a hiábavalóságot, a céltalanságérzést s jelezték a Kosztolányinál oly igen fontos átmenetet a rezignált tragikusságtól az egzisztenciális tragikussághoz; az átmenetet az esztéta modernségtől a tragikus modernség felé.154 Ugyancsak 1986-ban jelent meg Cs. Nagy István Gyermek- és ifjúsági irodalom című egyetemi jegyzete, amelyben a szerző Kosztolányival kapcsolatban azt mérlegeli, a nevezetes ciklus vajon mennyiben illeszthető be a gyermekirodalomba. Kosztolányi Dezső Szegény kisgyermek-ciklusa időben korábbi, és igazában nem is tartozik ide: a gyermekhang itt a szereplíra álcája. Néhány darabja azonban gyermekversként is kitűnő: Este, este... (ez hathatott József Attila Altatójára: „Szundít a karosszék” stb.), Jaj, az estét úgy szeretem, A sakk, A kis kutya, A játék. Egyik sem készült gyermekversnek, de téma, nézőpont, beleélés, hangvétel találkozása elég az önállósult, önmagukban is kerek, zárt részletek megértéséhez, természetesen a ciklus-kontextus jelentéstöbblete nélkül. Ilyen értelemben teljes értékű, kitűnő gyermekversek ezek, sőt: az egész magyar klasszikus anyag legmodernebbjei közé 154 Király István, Az esztéta modernség művésze: A szegény kisgyermek panaszai, in K. I„ Kosztolányi. Vita és vallomás (Tanulmányok), Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986, 23-27, 29-38. 692