Győrei Zsolt (szerk.): Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai - Kosztolányi Dezső Összes Művei (Pozsony, 2014)
Jegyzetek
Befogadástörténet: Szemelvénygyűjtemény A ciklust is érintő, a lírai életmű egészét véleményező, provokatív utószót írt Térey János a Palatinus 2007-es, általa válogatott Kosztolányi-verseskötete elé. Már az utószó címe: Nem a cukrász jelzi a válogató újraolvasási koncepcióját, a rejtettebb, de éppen rejtettségükben talán frissebbnek megmaradt Kosztolányi-versek előtérbe helyezését. 2. Téli sport Nem a cukrászra vagyok kíváncsi. Még kevésbé a zsonglőrre. Romlékonynak bizonyult a habcsók. A bűvésznél csak a bohócot díjaztam kevésbé azon az ócska porondon, amelyet cirkusznak hívtak, és amelynek csak kényszerű közönsége voltam, nagyon régen. Kosztolányi ezeket a szerepeket is parádésan, többet mondok, méltósággal játszotta el, maradandó érdemeket mégsem ilyen módon szerzett. Létezik ugyanis egy sportember, akiről József Attila beszél, és aki „fontos stratégiai magaslatokon siklik hótalpakon, űzi friss téli sportját; ritkán veszi elő a nagyágyút, de éppen az a Kosztolányi csodálatossága, hogy hólabdákkal is megvédi érzékeny hadászati pontjait az alaktalan és együttesében tartalmatlan anyag támadása ellen.” Szóval, a síelő. Ő érdekel engem. 3. Por A szemelgetés első felületes tapasztalata: öregszik a nyelv. Vastag porréteg ül azon a költői köznyelven, amelynek Kosztolányi a legékesebb, de ugyanakkor egyik legmodorosabb dialektusát beszélte az 1900-as években, amikor letette írói névjegyét. [...] A régi klavíron a halál és a fiúcska dala szól, kicsit falsul és álságosán. Sokkal később vezérszólam lesz belőle a mindent betetőző szimfóniában. A kamaszra valló affektálás szerény előleg Kosztolányi férfikori halálverseinek sorozatához. Egyelőre csak halált játszik, pontosabban: évődik a kishalállal. 701