Győri László: A szó árnyéka (Pozsony, 2010)
A sérelem anatómiája
A sérelem anatómiája Két költőre hallgattam igazán fiatalon: Illyésre, József Attilára. Úgy írni, ahogy ők: a józan és a drága. Ez ezért, az meg azért a hazám. Illyés a mai, az enyém, a mám, a „megy az eke, szaporodik a barázda". A kisiskolás fújta, a könyv magyarázta, együtt éltünk, a vers volt az imám. Az egyetemre jártam azután. És verset írtam folyton, s persze, mindhiába: lett „ egyre hosszabb ” és lett „ egyre rosszabb ” árva, apátián és anyátlan iromány. A kollégiumban egy este dedikálta legújabb könyvét. Illyés Gyula - ezt írta rá a címoldalra. S tolta félre már. 64