Hammer Ferenc: Fekete & fehér gyűjtemény (Pozsony, 2007)
„Ez a szöveg a feketéről és a fehérről szól. A színről, azaz a nem-színről, a szín nevéről továbbá arról, hogy mit tartunk feketének és fehérnek” - olvashatjuk Hammer Ferenc miszcelláneájának előszavában. A szociológus-kultúrantropológus-publicista szerző könyve a legkülönbözőbb kontextusok, történeti korok, élethelyzetek, kultúrák és szubkultúrák között barangolva sorolja elénk, hogy mit jelent a fekete és mit jelent a fehér. Bár a kötet hallatlanul gazdag műveltséganyagot idéz meg, nem tudományos, és még csak nem is ismeretterjesztő munkával van dolgunk, sokkal inkább eredeti műfaji kísérlettel: anekdoták, szólásmondások, történeti tények és makacs előítéletek; néhány mondatnyi információk, versidézetek és féloldalnyi miniértekezések sorakoznak egymás után, vagy inkább mellett - szigorúan mellérendelő viszonyban. Mindez persze nem jelenti, hogy ez az ironikus kultúrtörténeti és kultúraközi kalandozás ne szolgálna ismeretekkel: hiszen a Borsfagylalt receptjét ugyanúgy kibányászhatjuk belőle, mint ahogy választ kaphatunk arra, hogy Mióta van fehér ember? Ez az enciklopédikus gazdagság ugyanakkor mégiscsak egy szépirodalmi vállalkozásnak a nyersanyaga és szépirodalmi elődök hoszszú sorára utal vissza. Hogy csak a két leghíresebb irodalmi enciklopédiát idézzük: Bouvard és Pécuchet bumfordi vállalkozásához és Borges kínai enciklopédiájához hasonlóan a feketéről és fehérről szóló bejegyzések lezárhatatlan sora is finom öniróniával demonstrálja a tudás és a jelentések rendszerezhetetlenségét. A Fekete & fehér gyűjteményt végigolvashatjuk elejétől végéig, vagy szemezgethetünk a cetlik, feljegyzések és megjegyzések gazdag tárházában: mindenképpen végtelenül olvasmányos, mulatságos és - isten bocsá’ - elgondolkodtató olvasmánynak fogjuk találni. Gács Anna