Hizsnyai Zoltán: Ének. Versek, 2001-2009 (Pozsony, 2010)
Három szönettkoszorú
S írj egy végsőt... Tisztelgés a kilencven esztendeje halott, de ma is sokaknál s egyre élőbb Ady Endre előtt 1. Sírj egy végsőt, égő nagy, vén szemem, Folyjék világgá mind, amiket láttam, Hadd nézzem most már, ami odaát van, Rög-pupillával, tompán, fénytelen. Egynéhány nyaram meg kevély telem Lesz még tán, aztán felszedem a sátram, Rogyásig rakom súlyos makulákkal, Szent Mihály lovát, hej, felnyergelem. Úgy ugratok el, át sírhantokon, Nyomomban ezer vád, vétek és átok, De visszanézni nem lesz már okom: A föld pofája csontjaimért tátog, S beforr felettem. Majd ha megszokom, Bókoljatok ki, fölnézett világok. 49