Huncˇík Péter: Határeset (Pozsony, 2008)
Feri
Amikor vasárnaponként lement a cukrászdába, mindenki megfordult utána. Száznyolcvanöt centi magas volt, göndör haját gondosan hátrafésülte, és mindig galambszürke öltönyben járt. A szürke cipője is mindig ragyogó fényes volt. Akkor már nem verte a homlokát a betonba, hanem állandóan nevetett, ezért el is nevezték Vigyorinak. Amihez csak hozzáért, arannyá változott az ujjai között. Egyszer lerajzolta Horthy Miklóst egy szál alsógatyában Kassa főterén, és Elemér bácsi azt mondta, hogy apu rajza majdnem olyan jó, mint az ő festményei. Apu ettől dühbe gurult, mert ő nem tartotta valami sokra Elemér bácsi művészetét. Vigyorogva mutatta nekünk, hogyan szokott állni Elemér bácsi kinyújtott jobb kézzel a „terepen”, kezében ecsettel, amikor mértéket vesz a tereptárgyakról. Aztán nyelvével megnedvesíti és kihegyezi az ecsetet, és pontosan berajzol minden apró részletet, hogy minden apró fűszál olyan legyen a képen, amilyen a valóságban. Egyszer, amikor Elemér bácsi egy képet ajándékozott neki a hídról, háttérben a kéttornyú katolikus templommal, apu megszámolta, hány karfája van a festményen a hídnak, majd a valóságban is ellenőrizte a számukat. Aztán komoly hangon mesélte mindenkinek, hogy Elemér bácsi igazi művészi alkotást hozott létre, mert a képen a híd karfáinak száma megegyezik a valósággal. Később bevallotta, hogy az egész alsógatyás ötletet Karinthytól lopta, csak ő nem rajzolt egy üveg Zacherlint Horthy kezébe, ahogyan Karinthy II. Józsefébe a Röhög az egész osztály ban. Azt hiszem, az volt apu legnagyobb baja, hogy rögtön mindenkivel meg akart küzdeni, és közben elfelejtett élni. Folyton harcolt valakivel valamiért, pedig nagymama nagyon szerette őt, és anyu is állandóan csitítgatta. Nekünk, gyerekeknek mindig azt ismételgette, hogy mindig és minden körülmények között meg kell maradnunk magyarnak. És itthon kell maradnotok, itt kell leharcolnotok az életetek, dörögte. Balassi, Kempelen, Rákóczi, Madách, Jókai, Tompa, Krúdy, Márai, Lehár, Csontváry is mind itt született, nem Pesten. A második pohár bor után elhomályosodott a szeme, és azt rebegte, hogy nincs nagyszerűbb nép a magyarnál. Aztán elkezdte szidni Horthyt, Bethlent, Szálasit, Kun Bélát, Rákosit és később Kádár Jánost is. De még Mátyás királyt is sokszor leszidta, mert szerinte az Igazságosnak az lett volna a kötelessége, hogy dinasztiát alapítson, nem pedig az, hogy Beatricével tötykölődjön Visegrádon abban a léha művésztársaságban. A szlovákokat sohasem szidta, csak nem tudott megbékélni velük. Ha otthon volt, vasárnap mindig elkísérte nagymamát az evangélikus temp100