Jánossy Lajos: Hamu és ecet (Pozsony, 2006)
6.
a szoba sarkába, az újságtartóba. És a televízió tetején elhelyezett négyszögletes utazóórának is vissza kell kerülnie minden reggel a televízió tetejére, míg éjszaka a hálószobában, nappal a televízió tetején, a videó fölött a helye. Az ő felesége ezekben a kérdésekben épp ellenkezőleg foglalt állást, teljesen érthetetlen, mániás rendíthetetlenséggel, tehát vitaképtelen észjárással. Ennek az észjárásnak megfelelő akciókkal próbálta meg minduntalan eltávolítani a cipőket a kempingbútorról, a távkapcsolót szándékosan és több ízben a dohányzóasztalon felejtette, miközben nem is tévézett, ad absurdum: kiment a szobából, hátra hagyva a távkapcsolós dohányzóasztalt. Nem csoda, tisztelt bíróság, hogy az elmondottak az allegóriát és a szekrényt is végveszélybe sodorták. így védekezett volna apám, ha anyám messzebbre megy. Apám peres eljárása nem a konyhában zajlott volna. Az ellenem folytatott eljárások mindig a konyhában zajlottak. Anyám nem ment messzire, én messzire mentem. Nem mentem messzire, nem mehettem, mert apám szemben állt velem. Nem mentem messzire, mert nem válaszoltam. Hallgattam a Téglási Gyula Blues Bandről, hallgattam a próbáról, az elhazudott edzésekről, hallgattam József Attiláról és John Diliingerről. Elhallgattam végleg. Rettegtem az allegória bal sarkától, az Atyától, a szeretet istenétől. Ki kellett volna mondani, és nem a szobámba menekülni. Ott, tudhattam, ugyanúgy védtelen maradok. Menedékre nem lelhetek a szobámban, amiképp bármely 273