Jóry Judit: Saint Jori (Morte Saison) (Pozsony, 2015)
> „Jóry Judit tud valamit, amit kevesen: képes hétköznapi, fogalmi szókincsünket vizuálisan használni, képes a szavak nyelvére lefordítani a test metanyelvét, és testek életét és halálát elre-Д gélni ezen a nyelven. A szó legtágabb érteln vett érzéki költészet szenvedés, a betegség, ittság érzékisége szól telem, az éhínség, a dög- és az a »talán«, ami is lenyűgözően emberi íz ember kiolthatatlan vágya az érzéki megváltás után” - írta Pályi András egy korábbi kis Jóry-kötet, a Havazás, hóbandázs kapcsán. Ez a ritka írói látásmód és érzékenység ragad magával ezúttal is, noha a Vetkeztetik a menyasszonyt és a Szerelem és gyászdal szerzője anyja halála után minden eddiginél személyesebb oknyomozásba fog. Új könyvében nemcsak a „megérinthetetlen” anya és lánya fájdalmas és paradox viszonyát idézi meg, hanem az egykori családi korrespondenciák, fényképek, okmányok, feljegyzések titkait böngészve, családtörténetet ír, egészen a napóleoni háborúk idejéig kanyarodva vissza, amikor is a Proven^e-ból, Saint Jory helységből származó Paul Jory francia tábornok pontosan immár kideríthetetlen okokból Sopronban telepedett le és alapított családot. Hogy századok múltán, amikor az oknyomozónak a sok idegen arc, fájdalom és halál végképp stigmatizálja a napjait, felcsillanjon a kíváncsiság Anukett, a francia apától született kis lányunoka szemében a Saint Jory-i mese hallatán, ahová egyszer talán ellátogat.