Kácsor Zsolt: A harminckét bolond (Budapest, 2017)

„A bőröm kézzel varrott, igényes darab, méret után szabták. Ez az én bőröm. Nekem kell viselnem, de kényelmetlenül fészkelődöm benne. Itt feszít, amott bő, em­­itt szűk. Ilyen egy negyvenkét éves, íirkászéletű, léha, literá­­tus ember a magyarok országá­ból. Ilyen a bőre. Helyezkedj el benne, Flóri, s nyugodj bele vég­re a szereposztásba. A szöveged rendesen tanuld meg, ne fészke­­lődj, ne akarj, ne beszélj. Csak akkor beszélj, ha kérdeznek. Ha pofán vernek, kussolj. Végy pél­dát a halottaidról. Na, lám mily dicső, rendes holtak ők. A las­sú Mazurkák. Pofán verettek, s azóta kussolnak csöndben.” WWW.KALLIGRAM.com

Next