Kántor Lajos: Az idő vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Pozsony, 2007)
Mi lett, mi maradt - ki maradt - abból a csapatból, amely fölött 1964 és 1988 között megpróbáltunk folyamatosan „seregszemlét” tartani? Az a negyedszázad Kelet- Közép-Európa országaiban - így Kádár János Magyarországán és Ceaujescu Romániájában a kemény vagy a puha diktatúra feltételei közt, az értelmiségi keresés, az újra magunkra találás kísérlete is volt. Két, nagyjából egyívású szerkesztő, az egyik a budapesti Valóságnál, a másik a kolozsvári Korunknál, intenzíven élte ezt a (hányadik?) átmeneti korszakot; és bizonyára nem egészen a véletlen folytán egymásra talált, kitartó levelezésbe kezdett, hírt vitt odaátra barátairól, a születő új müvekről - Jancsó Miklós filmjeiről, Páskándi Géza drámáiról, Lászlóffy Aladár és Szilágyi Domokos verseiről, Sütő Andrásról és Örkény színházáról, az első könyveinél tartó Esterházy Péterről és Nádas Péterről. A levelezés egyik fele szinte teljességében előkerült: Sükösd Mihály Kolozsvárra küldött 75 hosszabb-rövidebb (inkább hosszabb) üzenete. Nekem izgalmas élményt hozott újraolvasásuk, és abban a hitben, hogy másoknak sem lesz hótunalmas, elhatároztam, hogy kipótolva a másik oldali hiányt, mai szemmel-észszel (mésszel?) könyvbe írom ezt a levelezést. Mihály barátomtól már nem kérhettem engedélyt, de remélem, nem sértem semmiféle jogait, sőt talán kiegészítésnek fogadná el ezeket a közvetlen dokumentumokat írói életművéhez (bio-bibliográfiájához), amely nagyobb figyelmet érdemelne a többnyire hálátlan utókortól. Kántor Lajos