Kántor Lajos: Az idő vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Pozsony, 2007)
Az Idő Vaskalapja
idézett abból, amit Radnóti Miklós és a Korunk kapcsolatáról még 1962-ben, az £Í?ben közöltem. (Ki is igazít néhol Tolnai, ám elismerően filológusként emleget.) Szóval statisztaként a színen voltam. (A pesti tévéadáshoz több közünk volt, a szomorúságra azonban szintén okot adott.) Ha az újabb évfordulókra, többek közt a Petőfi Irodalmi Múzeumbeli rendezvényeinkre gondolok - például a tavalyira, Fejtő Ferenccel, a József Attila-emlékezések keretében -, el kell ismernem, hogy 1976 gyászos emléke, szerencsénkre, már szinte hihetetlen. Maradjon is az. De tartozom még egy kiegészítéssel: annak a felidézésével, hogy itthon miképpen zajlottak az évfordulós ünnepségek. Az 1976. január-februári lapszám eléggé reprezentatív, a szerzőket tekintve mindenképpen (az emlékező-elemző Korunk-történeti tanulmányok után ilyen nevekkel: Szilágyi István, Bretter György, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Hervay Gizella, Vári Attila, Balla Zsófia, Markó Béla - tehát irodalmunk huszonévesei is, az „öregek”, Méliusz, Reiter Róbert, Horváth István és a „derékhad” mellett). Képzőművészetileg sem ünnepeltünk rosszul, sem az illusztrációkat nézve, sem a három éve működő Korunk Galéria kiállításaira gondolva, hiszen az ünnepi lapszám végén olvasható beszámoló Kós Károly, Szervátiusz Jenő tárlatát említheti (1975. december, 1976. január); és az 50. évfordulóra készült el a Korunk Galéria 50 címet viselő füzet, amely Moholy-Nagy Lászlóval kezdődik és (zsögödi) Nagy Imrével végződik. A botrány ott tört ki, hogy a Hivatal rászervezett minderre - és ennek ott a nyoma a következő lapszámban: „Nicolae Ceau§escu elvtárs üzenete a Korunk folyóirathoz, megjelenésének 50. évfordulója alkalmából”; és ott a szerkesztőségi válaszlevél, majd az „Elnöki rendelet”, a magas állami kitüntetésről. A helybeli ünnepség ennek a protokollnak a szellemében szerveződött, az esti bankettre csak a „jobbakat” hívhatták meg a szerkesztőségből. Bevallom, én kaptam meghívót, de társaim iránti szolidaritásból nem mentem el a Continentalban rendezett fogadásra. (így teljes a leveledben olvasott kérdésre a válasz.) * 133