Kántor Lajos: Az idő vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Pozsony, 2007)
Az Idő Vaskalapja
a közvetítést a fordító felé, az ügy és a kézirat rendbe hozását. Amíg ez a szerkesztőségi huzavona folyt, Breban barátunk a filmje bemutatójára Cannes-ba ment, kint felejtkezett - ezért a regény magyar változatát már nem lehetett megjelentetni (a német fordítás még a kegyelmi időben elkészült és kiadódott) - a Beteg állatok azóta is válj a magyar feltámadását. („Kincses Cluj” tehát ilyen ínyencségeket is rejteget.) Ami pedig az Amerikából hazaérkezésed utáni szomorúságokat illeti, a legközvetlenebb családiakon túl: annyi év után csak az Életrajzi Lexikon III. (kiegészítő) kötetének átlapozásával próbálhatom felidézni, vajon kikre is utalhatsz - megnevezett barátaink, Bretter Gyuri és Gera Gyuri mellett. (Anyai nagynéném férje, a korábban általad emlegetett teológus-irodalomtörténész Sólyom Jenő, a mi baráti információ- és könyvcserélő kapcsolatainknak szintén megbízható ápolója, kívül esik, ahogy nézem, ezen az intervallumon, ő ugyanis már 1976 decemberében meghalt.) ’77 nyarától követem tehát az „élő klasszikusok”, barátok, ismerősök távozását: augusztusban Déry Tibor és Kós Károly, októberben Kormos Pista, decemberben a pedagógus-irodalomtörténész Vajthó László. (Vajthó Mai magyar költők című, 1941-es antológiáját elég sűrűn lapozom fel, máig szép teljesítmény ez a válogatás, József Attilától, Szabó Lőrinctől, Illyéstől Dsidáig, Szabédiig, Weöres Sándorig és Jékelyig, sőt Gellért Sándorig terjedőleg.) Az 1978 januárjában távozottak kigyűjtött listája: Nagy Laci (gondolom, őt is az élő klasszikusokhoz számítottad nekem ő az volt és maradt!), a székelyföldi faluból származó énekes Palló Imre, a Temesvárt született filozófus-művészettörténész Hauser Arnold, a mi Szemlér Ferencünk (erről a birtokos személyragról hosszabban értekezhetnék - mostanában alig emlegetik már őt, jóllehet volt idő, amikor az értékteremtők közé számított, politikai megalkuvásai azonban nem tettek jó szolgálatot az emlékének). Nem folytatom a keresést - ellenőrzésedet (!) -, lehet, hogy egyre bizonytalanabb talajra érkeznénk (márciusban: Ortutay Gyula, Wessely László)... A névsor mindenesetre érdekes, mondhatni reprezentatív, „honi” és „erdélyi” összefüggésben, olykor a kettő (?) szétválaszthatatlan voltában is. Maradjunk most ennyiben. * 141