Kántor Lajos: Az idő vaskalapja. Negyed évszázad (1964-1988) Sükösd Mihállyal (Pozsony, 2007)
Az Idő Vaskalapja
Drága Lajos, azt hiszem, mindenről írtam, miről írnom adatott. Te se várj sokat a válasszal. Erzsikét, az összes lurkókat, továbbá Balogh Edgárt, a rendíthetetlen transzszilván marxistát melegen üdvözölve baráti szeretettel ölel: Mihály * Továbbra is tehát a barátok, akikre ebben-abban számítani lehetett. Mindenekelőtt az idefigyelésben. Jelenlévőkről nem beszélünk (helyetted most is beszélnek a levelek) - de akiket említesz, akiknek például a könyvküldeményeket továbbítod, azok (ők) ide tartoznak. Mészöly Miklósra előbb utaltál - ő nekem íróként, gondolkodóként ma is mindennél előbbvaló (még ha nem is értettem vele mindig, feltétlenül egyet). Prózája, egyéb írásos megnyilatkozásai mellett a személyes találkozások - Kolozsvárt, Budapesten (nálunk, a Mikes Kelemen utcában, náluk a Városmajorban vagy a Gerbeaud-ban) - kitüntető élmények. Egyszer a Kortársnál (vagy az írószövetségben?) mindenesetre a Bajza utca 18-ban találkoztunk össze, fogadtunk egy üveg kóser vörösborban - én vesztettem. Fogadásunk tárgya - képzeld! - Horn Gyula volt; Miklós azt állította (hallomás alapján), hogy az Andrássy út sarkán emléktáblát állíttatott magának, én ezt nem hittem (óvatosabbnak gondoltam); beültünk Mészöly autójába, kiszálltunk a sarkon, és ott volt (nyilván ma is ott van) a ravasz tábla, diplomáciai eseményhez kapcsoltan. A bort a legközelebbi alkalommal elvittem neki, szóval beismertem a vereséget. Fülöp Jancsival másfajta, sűrűbb vitáim voltak. Ő annak idején Kádárt védte, magyarázta - én nem fogadtam el ezeket a magyarázatokat. Bár ha Ceau§escuval hasonlítom össze - Fülöp Jancsi (meg Rózsa Bandi) mindig élt ezzel a szembeállítással -, el kell ismernem... De tulajdonképpen mit? Ki előbb, ki később gyilkolt. És voltak persze élhetőbb szakaszok is több mint kétes uralmuk alatt. F. J. szubjektív tisztességét sosem vontam kétségbe, írói tehetségét pedig nagyobbra értékeltem, mint kortársainak többsége. (Függetlenül a korai József Attila-díjától.) Emberi, baráti kapcsolatban feddhetetlenségét tanúsíthatom. Cinkota és Maroshévíz nekem mindig őt és családját idézi. (De most jut eszembe: általuk jutottunk egyszer Balatonszabadiba, ahonnan Déryhez is elmentem, a füredi házba.) 41