Kántor Lajos: F-elszámolás (Pozsony, 2015)
97. - 98.
Ne vallass, ne gondoltass a régi szeretőkre; ami nincs, nem is volt az, megsemmisült örökre. Ahogy József Attila a Berek Kati lemezén, Ady a Latinovitsén - Nagy László egy korabeli Sebő-lemezen, megzenésítve vált sokszor hallgatott, meghallott élményükké: Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! És tovább (a „Harctéri sebek doktorá”-val), az újraolvasó nemegyszer közvetlen kérésként, reményként hallgathatta: Iszonyattól, ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, Önmagámmal ha küzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! 118