Kántor Lajos: F-elszámolás (Pozsony, 2015)

80.

hára. Vagy amikor vigyorog, ha négyest akarsz a nap­lóba írni; a tanárnő adna inkább villanyt, mint né­gyest. Tehetetlen vagy. Hogy fogj neki a magyarázko­dásnak, hogy mondd annak a gyereknek, hogyha már ebbe az állapotba kerültünk, nem kell feltétlenül állati mivoltunkkal ágálni. Az őszinte gyereki szó őszintesé­ge ingerel téged is, de ezzel még minden marad a régi. Szép lassan oda jutok, hogy hazudjak a kölyköknek ­­a ki nem mondott szavakon keresztül. A kis kölykök­­ben van lázadás - s nem ok nélkül. Hogy nézzek velük szembe, amikor engem gyávának, tehetetlennek lát­nak? Remélem, érti, uram! Primitívek, hülyék az ér­veléseim, amikor ezek a gyerekek számon kérik tőlem a mindennapjaik nyomorúságát. 80. Ó, szegény fejem! Újra világvég hangulatba kevered­tem. Nehéz megmagyaráznom ezt magamnak - és másoknak. Ezek azok a mélypontok, amikre nincse­nek visszajelzéseim, hogy mások érzéseivel egybe­csengenek-e vagy sem. Forr, fortyog ott alul, legbelül - a felszínen nem látszik semmi. Önmagámmal sem vagyok tisztában. Ez zár ki a világból s a világot ön­magámból. A cselekvéstől való megfosztottság érzetét hordozza magában az ember. Új dolgokat nem mondtam. Otthon majd előve­szem József Attilát, s megerősítem önmagam... 94

Next