Kántor Lajos: F-elszámolás (Pozsony, 2015)
80.
hára. Vagy amikor vigyorog, ha négyest akarsz a naplóba írni; a tanárnő adna inkább villanyt, mint négyest. Tehetetlen vagy. Hogy fogj neki a magyarázkodásnak, hogy mondd annak a gyereknek, hogyha már ebbe az állapotba kerültünk, nem kell feltétlenül állati mivoltunkkal ágálni. Az őszinte gyereki szó őszintesége ingerel téged is, de ezzel még minden marad a régi. Szép lassan oda jutok, hogy hazudjak a kölyköknek a ki nem mondott szavakon keresztül. A kis kölykökben van lázadás - s nem ok nélkül. Hogy nézzek velük szembe, amikor engem gyávának, tehetetlennek látnak? Remélem, érti, uram! Primitívek, hülyék az érveléseim, amikor ezek a gyerekek számon kérik tőlem a mindennapjaik nyomorúságát. 80. Ó, szegény fejem! Újra világvég hangulatba keveredtem. Nehéz megmagyaráznom ezt magamnak - és másoknak. Ezek azok a mélypontok, amikre nincsenek visszajelzéseim, hogy mások érzéseivel egybecsengenek-e vagy sem. Forr, fortyog ott alul, legbelül - a felszínen nem látszik semmi. Önmagámmal sem vagyok tisztában. Ez zár ki a világból s a világot önmagámból. A cselekvéstől való megfosztottság érzetét hordozza magában az ember. Új dolgokat nem mondtam. Otthon majd előveszem József Attilát, s megerősítem önmagam... 94