Karátson Endre: Az elbeszélő önkénye (Pozsony, 2014)
A Párizsban élő Karátson Endre egy elhallgatás gyanús csöndjét töri meg új novelláskötetében. Játékosságból? Kihívásból? Kíváncsiságból? Hogy is van az, hogy míg az európai közéletben egyre inkább a leghangosabb szó a döntő, az irodalomban, ahol a legerősebb szó mindig azé, aki ír, az író e kiváltsággal ugyan kényére-kedvére élhet, de önkényével hencegnie egyáltalán nem ildomos? Ha éppen elbeszélő, hallgatólagosan szabja meg a történet menetét. Az itt olvasható írások elbeszélői nem lapítanak, nem teketóriáznak: szenvtelenül figyelmeztetnek arra, hogy az eseményeket arra terelik, amerre nekik tetszik. S amerre nekik tetszik, ott visszaélés, manipuláció, megrovást kiváltó arcátlanság bukkan elő, s a meglepetésnek olyan formája, amelyről ki-ki maga dönti el, méltatlankodik-e miatta vagy szórakozik rajta. Hacsak nem enged a kísértésnek, hogy méltatlankodva is szórakozzon, vagy szórakozva is méltatlankodjon: ebben az esetben Karátson kísérletező humora maradéktalanul fejti ki hatását. WWW.KALLIGRAM.com