Károlyi Csaba: Mindig más történik. 25 irodalmi beszélgetés (Pozsony, 2015)

Spiró György: Az epikai hitel

róluk... József Attila szerint kartotékadat vagyunk, és számon tartják, mit telefonoztunk. A modern tömegtársadalom ilyen. Mért május elsején ér véget a. regény ? Akkor lett vége a forradalomnak, az a történet vége. Hosszú időre ott marad minden és mindenki, ahol abban a pillanatban volt. A szó szoros értelmében dermesztő pillanat. Mit gondolsz arról, hogy a mai írónak ott kell, ott kellene lennie a mé­diában ahhoz, hogy észrevegyék, olvassák, szerepelni, bohóckodni kell neki, nem feltétlenül táncolni vagy főzni vagy levetkőzni, de interjút adni, felolvasni, közreműködni a könyve eladásában ? Már azt is utálom, hogy az író fényképe ott van a könyvborítón. Mi köze az olvasónak ahhoz, hogy milyen a fizimiskánk? Engem az is zavar, hogy láttam Tolsztoj vagy Dosztojevszkij arcát. Nekem a műveik olvastán lett egy képem róluk belül, a lelkemben, és ezt tönkreteszik azzal, hogy megmutatják az általam elképzelttől idegen „valódit”. Amióta a fotográfia létezik, azóta van baj. Balzacról Picasso egyvonalas rajza a legjobb kép, azt elfogadom. Mindez a reklám része. Szükség van rá, hogy a könyv híre eljusson azokhoz, akik az olvasói lehetnének, ezért a szerző kénytelen szerepelni, noha azért lett író, nem pedig színész vagy politikus, mert közvetetten akart megnyilvánulni, és nem közvet­lenül. A befogadóknak írjuk a művet, és ha ma ez kell, hogy tudomást szerezzenek róla, akkor részt kell vennünk a reklámozásban. De nem ez a legnagyobb teher. Amikor az író az új könyve kapcsán elmegy találkozni az olvasókkal, papi szerepbe kényszerül. Mondja meg az író úr, hogy a politikában mi fog történni, mi fog történni az országban, mi lesz velünk, mit kellene csinálnunk, mondaná meg, író úr, hogy a lelki problémáinkat hogyan orvosoljuk. Baj ez? Baj. Azt jelzi, hogy az emberek nem tudják megbeszélni a problémái­kat azokkal, akiknek ez lenne a dolguk. Ha meg tudnák beszélni, nem olvasnának téged kevesebben? Nem olvasnának kevesebben, de az író-olvasó találkozókon más típu­sú kérdéseket tennének fel. Miféle életvezetési tanácsokat adjon az író, aki ugyanolyan tájékozatlan az életében, mint bárki más ? Az írót nálunk 225

Next