Károlyi Csaba: Mindig más történik. 25 irodalmi beszélgetés (Pozsony, 2015)
Szilasi László: A negyedik híd
Jó-e, kell-e, hogy az olvasó tudja ezt a szexit rólad, avagy nem kell tudnia ? Segíti-e az olvasásban, vagy nem ? Másként olvassuk-e Pilinszky t vagy Esterházyt, ha tudjuk róla, hogy hívő? Régebben természetesen én is úgy gondoltam, hogy a szerző halott. Lénye befolyásolja az értelmezést, de jobb lenne, ha nem így volna. Reméltem, hogy elpatkol végre. Aztán ez az egész ügy megváltozott, és a szerző ma valamiféle bio-interface-ként segít abban, hogy a szövegbe és abból kifelé minél zavartalanabból áramolhasson mindaz, amit nem ez a szerző vagy ez a szerző nem most hozott létre. Egyszerűbben: a retorikus olvasás helyét átvette a kultúratudomány. Felzárkózni, felzárkózni. Ez nálunk mindig így megy. Túlságos a sietség. De azért, Roger Scrutonnal egyetértve, ma már én is azt gondolom, hogy a borok vakkóstolása látványos ugyan, de haszontalan. Lehet véleményem a kortyközép savszerkezetéről, de tudnom kell, hogy melyik másként hozzáférhetetlen vidék válik benne ihatóvá számomra. Kell a származás. Újra kell a szerző. Neveket akarok hallani. A személynév definíciója viselője élete. A szerző nevének definíciója pedig az életműve. Igen, szerintem tudnom kell, hogy Pilinszky hívő-e. De ezt csak a műveiből tudhatom meg. Ha viszont tényleg az, nem tudom nem tudni. Na de már megbocsáss, honnan tudhatnám meg én Pilinszkynek csakis a müveiből, hogy ő hívő-e? És akkor József Attila hívő-e a művei alapján? Vagy Radnóti ? Vagy Baka István ? Hogy szándékosan szegedi kötődésűeket soroljak. Mond-e erről bizonyosat a mű? Avagy ateista is írhat Isten létét bizonyító művet? A nagy Norbert Elias, például Mozart-könyvében, másképpen gondolja el ezt. Proust viszont azt mondja, hogy a személyi igazolvánnyal rendelkező ember csakis arra való, hogy viszonylag kellemesen kivárja, amíg az íróban lakó tunya szerzőbe újra és újra visszahanyatló mély én végre megint dolgozni kezd. Szerintem pedig ebben a kérdésben már megint a művésznek van igaza. Az én jelenlegi szóhasználatomban az a szó, hogy Pilinszky, ezt a teremtő, mély ént jelenti. Öt pedig, definíció szerint, csakis a műveiből lehet megismerni. Merthogy ez a mély én csak akkor létezik, amikor alkot. Isten létét bizonyító, a korábbiak fényében: az érzékszervesek számára beszédes művet pedig már hogyne 368