Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd. Kritikák (Pozsony, 2014)
Párhuzamos legendák - melyben a kritikus személyesebb
a kanonizációt tekintve is fontos állomás: akinek a képét, képeit ismerjük, az jelenleg valamilyen kánon része, és közel áll ahhoz, hogy végleg a részévé váljék (kivéve, ha képét csak a bulvársajtóból és a tévéből ismerjük, bár lehetségesek és vannak is átfedések). Akiről képeskönyvjelenik ma meg, mint József Attiláról, Babitsról vagy Radnótiról, az vagy már halhatatlan, vagy úton van a halhatatlanság felé. Talán a határ, a tétel érvényességének határa jelen pillanatban a fürdőruhás képekig terjed (lásd az Ottlik-album 54., 63., 67., 80., 81., 114. és 115., illetve a Mészöly-album 61. oldalát!). Úgy értem, hogy ahol a fürdőruhát is leveszik, ott valószínűleg oda a halhatatlanság, pontosabban nem oda, hiszen inkább meg sem volt, komolyan föl sem merült. De nézzük végül szigorúan a két fényképalbumot. 5. Édesapja, id. Ottlik Géza, Budapest, 1986. Goszleth István felvétele (18.). Édesanyja, Csonti Szabó Erzsébet, 1905 körül, Dékány Gyula felvétele (19.). És így tovább. A 33. oldalon a leendő feleség első áldozóként, 1924 körül. Aztán Ottlik balról a második, jobbról a negyedik, mellette jobbra Örley, ő ül jobbról a második helyen egy Magyar Szemle-vacsorán. A Gellért fürdőben Debreczeni Gyöngyivel, Nemes Naggyal Szigligeten, Juhász Ferenccel a doveri kompon, Koromzay Dénessel Párizsban, Frank Jánossal Major János és Keserű Ilona kiállításmegnyitóján, Dömölky Jánossal a Balaton vizében, Mándyval a tihanyi strandon. Fiatalon izmos és az akkori viszonyokhoz képest elképesztően lebarnult. Aztán egyre soványabb, és láthatóan egyre inkább fázik. Győré Balázs írta erről a képeskönyvről (Nagyítás, ÉS, 2004. 20. szám), hogy az az Ottlik, akit olvastunk, nem nagyon van itt benne, legalábbis Győré sehol se találja. Hát persze, hiszen itt nem az az Ottlik van, akire mi a fejünkben, a lelkűnkben gondolunk, hanem az az Ottlik, aki csak úgy élt. Lakott itt meg itt, még Gödöllőn is, egyetemista korában még bajusza is volt, ilyen és ilyen volt a dolgozószobája, Kolozsváron a Mátyás-szobornál „ismeretlen hölggyel” ácsorgott. Vas Istvánnal egy kávéházban ücsörgött Párizsban 1963- ban (92.), és akkor az ember egyből arra gondol, hogy Ottlikék bújtatták az Azután íróját a háború alatt, és erről milyen emlékezetesen írt Vas a memoárjában. Itt a képeskönyv előzékenyen idéz a Prózából: 129