Károlyi Csaba: Nincs harmadik híd. Kritikák (Pozsony, 2014)
Párhuzamos legendák - melyben a kritikus személyesebb
közben sok mindent nem találtak meg (de ezt dicséretes módon bevallják, köszönik és felhasználják a kritikákat, a kiegészítéseket), és nyilván még ezután is előkerülhet érdekes szöveg valahonnan. De nézzük, mi van a kötetben. Az első ciklus a cikkeket, tanulmányokat gyűjti egybe, az 1967-ben megjelent, József Attila vallásos problematikával foglalkozó verseiről írt elemzéstől az utolsó szöszszenetig, melyet Várady Szabolcs egy versszakáról írt Petri, életének utolsó heteiben. Ezután következnek a drámakísérletei, majd a prózakísérletek. Naplók, emlékezések. Feljegyzések, nyilatkozatok, dokumentumok. Saját verseiről szóló magyarázatok, elemzések [Magyarázatok P. M. számára], A végén pedig - mint már említettem - a korábbi kötetekből kimaradt interjúk, műfordítások, versek, verstöredékek kapnak helyet. Zavarba ejtő anyag. Nemcsak a terjedelme, sokfélesége, műfaji tarkasága miatt, hanem amiatt is, hogy esetenként milyen gyámoltalan, pőrén kiszolgáltatott szerző mutatkozik meg a szövegek mögött. A színvonal is igencsak ingadozó. A színházi kísérletek gyengék és eléggé érdektelenek számomra. Azt sem igen látom, mit lehetett volna ebből kihozni egyáltalán. A prózakísérletek tán még kínosabbak. Sikerületlenek, nemigen érdemesek említésre, a regénytöredék 1966-67-ből egyszerűen rossz. A naplók és a dokumentumok azonban mindig, mindenkinél érdekesek, még akkor is azok lennének, ha kevésbé jelentős szerzőtől valók, mert képesek megvilágítani azt a kort, amelyben keletkeztek, és amelyben alkotott az, aki írta őket. Nagyon jellemző például a korra és Petri közéleti moráljára is az a levél, melyet 1974-ben (!) aFIJAK vezetőségének írt, arról, hogy kilép, mivel jogtalanul elutasították Haraszti Miklós felvételét. Érdekesek a kortársakról szóló feljegyzések, bemutató szövegek (Erdély Miklóstól Váli Dezsőig, Tar Sándorig, Kovács András Ferencig). Nagyon jó, amit az orosz kultúráról ír. Kuriózumnak számíthatnak az alkoholizmusról írott szövegek. Elképesztően korai és utólag egész más fényben olvasható az a levele, melyet 1994-ben (!) tett közzé arról, hogy kilép az SZDSZ-ből, mert a párt lemondott a liberális minimumról (a hatalmi ágak szétválasztásának sarkalatos elvéről), ugyanis elfogadta a képviselői és a polgármesteri funkciók összeférhetőségét. Megható az a levele, amit 2000-ben a Soros alapítványnak írt a Holmi támogatását kérve. És megrendítő az a halála előtt írt utolsó levél, melyben kéri a Magyar Konyha szerkesztősé145