Kelecsényi László (szerk.): Krúdy Gyula: Regények és nagyobb elbeszélések 12. - Krúdy Gyula összegyűjtött művei 22. (Pozsony, 2011)

Jegyzetek

JEGYZETEK Krúdy Gyulának ez a négy regénye szerves egységet képez, ezért összkiadásunk szigorú időrendjét kivételesen megtörve egymás után, keletkezésük sorrendjében tesszük közzé őket, bár a Valakit elvisz az ördög és az Álarcos hölgy első megjelenésük időpontját tekintve a Királyregények közé ékelődik. A történeti háttér: A Jagello-házból származó II. Ulászló, aki engedékeny ma­gatartása miatt a dobzse (jól van) ragadványnevet kapta a törté­nészektől, uralkodása után, fia, II. Lajos került a magyar trónra. Amikor 1516-ban megkoronázták mindössze tízéves volt; helyet­te egy ideig bárókból, főpapokból és köznemesekből álló tanács kormányzott az országban, aminek az lett a következménye, hogy a befolyt királyi jövedelmek jelentős része a bárók zsebébe került. Emiatt a török támadásai ellen védelmet nyújtó végvári rendszer karbantartása és az ott szolgálatot teljesítő katonák zsoldjának fi­zetése igencsak akadozott. Pedig aló. század elején addig nem tapasztalt mértékben fölerősödött az Oszmán Birodalom hódító kedve. A kisázsiai háborúk után az egymást váltó szultánok elér­kezettnek látták az időt, hogy Közép-Európa ellen forduljanak. 1521-ben elfoglalták Nándorfehérvárt (Belgrádot), és megnyílt előttük az út a magyar királyság belseje felé. A nemzetközi hely­zet sem kedvezett nekünk. A törökök békét kötöttek Velencével és a lengyel királysággal; a franciák pedig egyenesen ösztönözték, hogy a törökök az ő ellenségükre, a Habsburg császárokra támad­janak. A hadiút Magyarországon keresztül vezetett. A hosszú ideig uralkodó I. Szulejmán (1520-1566) első hadi­tette volt a visszavágás az 1456-os nándorfehérvári vereségért. A déli magyar védelmi vonal ezzel gyógyíthatatlan sebet kapott, különösen amiatt, hogy később meg sem kíséreltük a fontos vár 595

Next