Keresztesi József: Hamis opera. Kritikák 1999-2007 (Pozsony, 2007)
Létező hely
a Doderer-regény elemzésén túl is hosszan lehetne sorolni a kiváló elismerő írásokat. A szerző egyébként leginkább a műelemzések alkalmával van elemében. Találomra kiemelve: a Krúdy-tanulmány, a Sinistra körzetről írott munka, a lírakritikák (Tandoriról, illetve a Már nem sajog című pszeudo-József Attila-kötetről), a Pilinszky-regényterv vagy Fancsikó és Pinta elemzése - a lista távolról sem teljes. Mindezen túl fontosnak tartom megemlíteni Bán munkásságának egyik legszimpatikusabb vonását: az „újrafelfedező” munkák nagy számát. Bán szenvedélyes figyelemmel olvassa újra a magyar irodalom elfeledett - vagy sosem kanonizált - alkotásait (Asbóth, Kodolányi, Román György, Kádár Erzsébet); s e gesztus attól függetlenül kiemelt figyelmet és komoly elismerést érdemel, hogy egyes konkrét értékítéletekkel milyen mértékben ért egyet az olvasó. Ritkaságszámba megy az a tény is, hogy Az elme szabad állat több mint válogatott tanulmányok gyűjteménye: elejétől végéig olvashatóolvasandó könyv, az utóbbi évek egyik legátgondoltabban megkomponált tanulmánykötete. Arra biztatnám tehát az olvasót, hogy semmi szín alatt ne hagyja ki: olvassa bátran, szórakozzon vagy mérgelődjön a jogosan vagy jogtalanul elcsattanó pofonokon, ha szükségét érzi, lapozza fel vagy olvassa el az érintett műveket is, akár fújtasson helyenként, csapkodjon és bosszankodjon, ha kell - unatkozni nem fog. 222