Keresztesi József: Hamis opera. Kritikák 1999-2007 (Pozsony, 2007)
Hibát hibára
Úgy tűnik, ezen a ponton a normaszegés gyakorlata bekebelezi a szabályszegés gesztusát. A poétikailag reflektált hiba két típusa más területen működik ugyan, de ugyanarra a célra: a költői beszéd és a költői tradíció adott terepének átrajzolására irányul. A költői beszéd mikéntjével, normáival kapcsolatos elvárásrendszer működésmódja némileg különbözik a formai tradíciók működésétől. A költő szerepével, a költői beszéd legitim területével, érvényességi körével kapcsolatos (olykor előírt, olykor kimondatlan) elvárások jelölik ki ezt a terepet. Kulturálisan meghatározott, képlékeny határok rajzolják körül. Témák, hangnemek, beszédmódok váltják (és leváltják) egymást, és a poétikai normák e váltakozása, az újítás kényszere a modern költészet egyik legszembetűnőbb jellegzetessége. A modernitás korában a mai költő nem engedheti meg magának, hogy arról és úgy írjon, mint a tegnap klasszikusa. „E fősodorban, a befogadás által standardizált költői köznyelv árjában úszás azt a hamis feltételezést tartalmazza, hogy a formakoncepciók adottak, megismételhetők (...). S ha valaki kétli e köznyelv felhasználhatóságát új költői alkotásra, ez nem szükségképp a forma eredetének bírálata, de jogos kétely bármely nagy modern költői forma típussá alakíthatóságával kapcsolatban” - írja Radnóti Sándor 1974-es Petri-tanulmányában (mellesleg a Petri-irodalom egyik legnagyobb hatású szövegében).3 „De miért ne lehetne más típusú lírát csinálni? - teszi fel a kérdést egy 1971-es interjúban a fiatal Petri György. - Sőt, nekem úgy tűnik, hogy ma éppen József Attila-típusút nem lehet csinálni.”4 félbeszakad a történet. Mesterszonett helyett a következő négysorost kapjuk: „hogy én magába kurzív élet / a puturluk fölött az égen / magánvalóságom kivégzem / ön is a nagy októberé lett”. Parti Nagy itt nem a vers szövetét, hanem a ciklus építkezését rombolja: nem a szerelem önértékét vagy költői tematizálhatóságát, hanem beteljesíthetőségét kérdőjelezi meg, ebből vonva le a poétikai konzekvenciát. A beteljesületlen szerelem története nem nyerhet befejezett (nagy)formát. Így válik a techné leépítése a szöveget működtető alapfeltevéssel legmesszemenőbben adekvát gesztussá - és az efféle megközelítés bizonyos keretek között talán tartalom és forma sokat megélt párfogalmát (ellenfogalmát?) is használhatóvá teszi. 3 Radnóti Sándor: „El nem fordult tekintet”, in uő: Mi az, hogy beszélgetés?, Magvető, Bp, 1988, 129. Ha jól értem, itt a „formakoncepció” fogalma nem korlátozódik a versformáéra, hanem inkább a normák fentebb vázolt felfogásához kapcsolható. 4 „Játék nincs, élmények viszont vannak”, in Beszélgetések Petri Györggyel, Pesti Szalon, Bp, 1994, 8. (Beszélgetőtárs: Alföldy Jenő) 44