Kis, Danilo: Kételyek kora. Esszék, tanulmányok - Libertas et civitas Dominó Könyvek (Pozsony, 1994)
IV Európai és magyar
ációt vált ki mind életrajzi, mind irodalomtörténeti vonatkozásban. József Attila, akit ma Magyarországon joggal tartanak a magyar proletariátus legnagyobb költőjének, a magyar irodalom legtragikusabb egyéniségei közé tartozik. 1905-ben született, mosónő anya és szappanfőző apa gyermekeként, s egész életét iszonyú nincstelenségben élte le. Magántisztviselői alkalmazásért folyamodva írta meg curriculum vitae-jét, amely jól érzékelteti azokat a körülményeket, melyek közepette tehetsége kibontakozott. Ebben a dokumentumban olvashatjuk többek között: Kilencéves koromban kitört a világháború... Kivettem a részemet az üzletek előtt való álldogálásokból - volt úgy, hogy este kilenc órakor odaálltam az élelmiszerüzem előtt várakozó sorba és reggel fél nyolckor, mikor már sorra kerültem volna, jelentették ki az orrom előtt, hogy nincs több zsír. Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk. Színes papírforgókat csináltam és árusítottam a jobb sorsban élő gyerekeknek. Kosarakat, csomagokat hordtam a vásárcsarnokban stb. 1918 nyarán Abbáziában üdültem a Károly király féle gyermeknyaraltatási akció jóvoltából. Anyám már betegeskedett... s ekkor én magam jelentkeztem a Gyermekvédő Ligánál... A gimnázium VI. osztályát színjelesen végeztem, jóllehet pubertáskori zavarok miatt több ízben öngyilkosságot kíséreltem meg, hiszen valójában sem akkor, sem előzőleg nem állott fölvilágosító barátként mellettem senki sem. Már megjelentek első verseim is, 17 éves koromban írt költeményeimet a Nyugat publikálta. Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam. A VI. osztály elvégzése után... mezei napszámosnak mentem Kiszomborra... Két kedves tanárom kérésére mégis elhatároztam, hogy érettségizem... Ekkor már egy versemért istenkáromlás miatt pörbefogtak. A Kúria 198