Komoróczy Géza: A Zsidók története Magyarországon I. A középkortól 1849-ig - Hungaria Judaica 26. (Pozsony, 2012)
A középkori magyar királyságban
Az askenázi zsidóságban a XI. században kezdtek szaporodni az önkéntes kitérések. A kitérés kényelmes útja volt a beilleszkedésnek a környező társadalomba, egészen a magasabb állami hivatalok elnyeréséig: a társadalmi felemelkedésnek.984 Akitért zsidók III. Ince pápa óta (1199) rendszeresen támogatást kaptak a római katholikus egyháztól. IX. Gergely pápának, aki a IV. laterani zsinat (1215) után nagy erővel megindította a nyugati kereszténység zsidóellenes térítő, kiszorító és üldöző hadjáratát, és a keresztény világ minden uralkodóját a zsidók ellen hangolta, volt hatása Magyarországon is. Mindamellett, nálunk csak néhány szórványos adat maradt fenn zsidók megkeresztelkedéséről. Ez valószínűleg részben a zsidók alacsony számával magyarázható. Az 1230-as években Uros / Urias pannonhegyi (Pannonhalma) apát előtt Nevronius és Anselmus nevű zsidók felvették a keresztséget; az apát évi pénzbeli járadékot és egyéb juttatást ígért nekik. Az ígéretet azonban nem teljesítette, ezért néhány év múlva (1236) per indult ellene; az apátot az esztergomi érsek útján maga IX. Gergely pápa utasította kötelezettségei teljesítésére.985 Wiener Neustadtban egy kitért zsidó, bizonyos Lukács (dictus Zydó) birtokot hagyott végrendeletileg a Boldog Egyed kolostorra (1419),986 idézett minősítése kétségen felül magyar szó. Pozsonyban987 1438-ban egy Mertlein nevű zsidó fia, Szalmán (Salamon) a Szt. Lőrinc-templom plébánosánál előkészítő órákat vett a kitéréshez.988 A városi zsidóbíró (Judenrichter),989 Ventur Gáspár (Caspar Wentur), meg akarta akadályozni megkeresztelkedését, elfogatta, börtönbe vetette, de Szalmán Albert a királyhoz fordult, és keresztülvitte szándékát, vagyonát is visszakapta.990 A kereszténység bizonyos külön előnyökkel járt, Mátyás király egyik utasításából tudjuk, hogy a megkeresztelkedett zsidónak - konkrétan Pozsonyban a Kremnitzer Mihály 984 Peter Browe, “Die kirchenrechtliche Stellung der getauften Juden und ihrer Nachkommen”, Archiv für katholisches Kirchenrecht, 121 (1941), pp. 3-22,165-191. 985 Kohn Sámuel, A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig (Budapest: Athenaeum, 1884), p. 91; MZsO I, p. 20, no. 19. 986 MZsO V/l, p. 33, no. 73 (regeszta). 987 Ortvay Tivadar, Pozsony város története, II/2: A város középkori jogszervezete, 1300-1526 (Pozsony: Stampfel Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedő, 1898), p. 324 sk.; MZsO I, pp. 172-173, no. 134. - Ventur Gáspárhoz lásd Ortvay, i. m., p. 15, 343,416, 434. 988 “(...) der sich von Jüdischen wirsal zu dem warenn kristleichen gelauben keren und die Tauffan sich nemen will’.’ 989 A zsidóbírót a város előkelő polgárai közül a király nevezte ki; Ventur Gáspárról az említett évből maradt fenn ilyen értelmű adat, de valószínű, hogy a tisztséget több éven át töltötte be, s egyébként 1416 óta mint a rév bérlője szerepel. Ortvay Tivadar, Pozsony város története, II/2: A város középkori jogszervezete, 1300-1526 (Pozsony: Stampfel Károly cs. és kir. udvari könyvkereskedő, 1898), p. 42 (uo. a pozsonyi zsidóbírók jegyzéke a XIV-XV. században). - A Wendtur / Ventura / Gallicus dictus Wentura stb. család a leggazdagabb patríciusok közé tartozott. Az Óváros főutcája a XV. század óta az ő nevüket viseli. 990 MZsO XV, p. 16 sk„ no. 2/a. 300