Komoróczy Géza: A Zsidók története Magyarországon II. 1849-től a jelenkorig - Hungaria Judaica 27. (Pozsony, 2012)
Két világháború között
országi svábok terjeszkedésében és főként a zsidóság gazdasági befolyásában látták a magyar parasztságot fojtogató erőt, az urbánusok a törzsökös magyar faj, a turanizmus, a vér-rög vagy ős-rög eszméit mint zsidóellenességet azonosították. (Az.) Nem lehet elhallgatni, hogy közös ellenfele is volt a két oldalnak, már sok évtizedes hagyományhoz kapcsolódva, még ha ellenszenvük vagy viszolygásuk más-más hangon szólalt is meg: a “galiciai” vagy “hontalan” zsidók. A népi írók meghatározó személyiségei 1935-ben egy pillanatra Gömbös Gyula miniszterelnök körül tömörültek. Gömbös 1935. április 12-én Zilahy Lajos (1891 — 1974) író villájában találkozóra hívta a paraszti világgal foglalkozó, a parasztság, a nép iránt elkötelezett írók egy csoportját, hogy társadalmi reformokról beszélgessen velük, s mozgalma, az Új Szellemi Front keretében megnyerje politikájához a támogatásukat. A Zilahy-villa vendégei között volt Féja Géza (1900-1978), Illyés Gyula (1902-1983), Kodolányi János (1899-1969), Móricz Zsigmond, Németh László, Sárközi György (1899-1945), Szabó Lőrinc (1900-1957), Tamási Áron (1897-1966). A miniszterelnök kapcsolatban állt ugyan zsidó hitközségi vezetőkkel, de a zsidó értelmiség prominenseivel nem akart találkozni. Ezen az estén jelentette ki: “Csak zsidót ne - mert akkor én már nem is beszélek a dologról. (...) Nem változtam, és van okom rá, úgy gondolkodom, mint régen.”414 Móricz éles társadalomkritikája elütött attól a hangtól, amelyen a résztvevők többsége a következő hónapokban kiállt Gömbös mellett.415 A Gömbös köré gyűlt írók egy része nem sok idő múlva, csalódottan, elfordult a miniszterelnöktől és politikájától, de mint tábor többségük együtt maradt, és a nép iránti elkötelezettségüket továbbra sem tudták másképpen megfogalmazni, mint a kapitalista, idegen, városi / urbánus, végső soron zsidó közeggel szembeni fenntartást, ellenszenvet, elutasítást. A Zilahy-villa vendégei közül később a legtöbben politikailag is radikalizálódtak, a jobboldalon, bár más-más szenvedéllyel. Sárközi éppen ellenkezőleg, az áldozata lett e barátai eszméinek. Bálint György (1906-1943), a megalkuvást nem ismerő baloldali publicista, aki, persze, nem volt ott az estén, “Támogató ének vagy farkasok dala?” - címében Petőfi versére utaló - cikkében csak kételyt tudott hangoztatni a Gömbös-kormányt támogató írók magatartása iránt; ugyanazok az eszmék taszították halálba őt is, ukrajnai munkaszolgálatban. Az 1930-as évek közepén-második felében a vezető értelmiség két táborra oszlott, átjárás nélkül, személyes indulatok feszültségében: népiesekre416 és urbánusokra, 414 Az idézet forrása: Illyés Gyula, Naplójegyzetek 1929-1945, szerk. Illyés Gyuláné (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986), p. 83. 415 Az Új Szellemi Front jegyében írt cikkekből közöl egy csokrot Szabolcsi Miklós, in: József Attila, Összes müvei, III: Cikkek, tanulmányok vázlatok (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1958), p. 376 skk., no. 35 416 Ignotus Pál, a népiesek intranzigens kritikusa “anti-fajvédő” álláspontról bírálta a népieseket, egyebek mellett antiszemitizmusukat. Kis gyűjteményt adott írásaiból Bozóki András a Századvég 6-7. számában (Bibó István Szakkollégium, 1988), s egy önálló kötetben: Ignotus Pál, 469