Komoróczy Géza: A Zsidók története Magyarországon II. 1849-től a jelenkorig - Hungaria Judaica 27. (Pozsony, 2012)
Két világháború között
külön folyóiratokkal (a népi Válasz417 és az urbánus Szép Szó4'8) stb. Annak a zsidó értelmiséginek, aki érvényesülni akart, el kellett hallgatnia kötődését a zsidósághoz, sőt, olyan erős volt a külső közeg zsidóellenes nyomása, hogy viselkedésével nem hagyhatott kétséget aziránt, hogy a keresztény magyarsággal tart. A magyar nemzethez tartozás, a hűség érzelmes hangoztatása olykor túlzásokba is átcsapott. A népi-urbánus vita jellemzésére írta Illyés Gyula, népies oldalról, de disztichonokban, alkalmi versnek szánva és bizonyára sértődötten, az alábbi - kötetein kívül is életét élő419 - szatirikus epigrammát.- Pusztul a nép - kezdtem. Hangom elakadt. - A magyarság... Mit? Magyarok? - hangzott. - Csönd, te zsidógyülölő!- Pusztul a nép... - Hallgass! Ne beszélj itt másról. A kérdés Egy volt és leszen is: antiszemita vagy-é? “A nagy kérdés” Sértődöttségének, mert hogy a zsidóellenesség / antiszemitizmus vádjával illették, Illyés hangot adott Pap Károly Zsidó sebek és bűnök című könyvecskéjének bírálatában is: “Eltölthettél tíz évet vagy akár egy életet azzal, hogy a magyarságot akár nép, akár fajta mivoltában hibáiért ostoroztad, sértegetted, átkoztad, mindez csipetnyi jogot sem ad arra, hogy a zsidóság esetleges fogyatékosságaira csak távolról is célozhass. A láthatatlan tömeg, amelyről azt hitted, már szétfolyt az ország testében,420 egyszerre eleven egységbe ugrik, s minden egyede úgy feszül feléd, mint a tüskésdisznó lándzsái. Ha véletlenül zsidó vagy, az egység kitaszít magából, megbélyegez és megfojt.”421 Pap Károly könyvét422 a Nyugat ugyanazon számában423 ismertette, Illyés cikke után, Komlós Aladár (1892-1980). Komlós: “Nem itt a helye tűnődni rajta, mi az oka, hogy a magyar zsidóságot még a fenyegető halálveszedelem sem tudja eszmé-Jegyzetek a szabadságról (Budapest: Gondolat Kiadó, 2010). Különösen fontos cikke a “Népiség” (Üj Látóhatár, 1959). 417 1934-1938. Másokkal együtt Sárközi György, Németh László szerkesztették. - A háború után Sárközi özvegye, Sárközi (née Molnár) Márta (1907-1966) és Illyés Gyula újraindították; az új folyamban (1946-1949) több fontos cikket közölt Bibó István is, például, “A zsidókérdés...”-t. 418 1936-1939. Ignotus Pál, József Attila, Fejtő Ferenc szerkesztették. 419 Több kortársa idézi; nem szerepel a Haza a magasban (1972) “összegyűjtött”-nek minősített kötetben, de a Digitális Irodalmi Akadémia kiadása felveszi a Rend a romokban (1937) első “Vadak etetése” ciklusába. 420 Értsd: a zsidók, akikről azt hitted, hogy asszimilálódtak, magyarokká váltak 421 Nyugat, 28, no. 7 (1935. július), pp. 37-41. 422 Pap Károly, Zsidó sebek és bűnök (Budapest: Kosmos, 1935); újabb kiadás in: Simon Róbert, szerk., Zsidókérdés Kelet- és Közép-Európában (Fejlődés-tanulmányok. Regionális sorozat, 3) (Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Tudományos Szocializmus Tanszék, 1985), pp. 491-519; Pap Károly, Zsidó sebek és bűnök, és más publicisztikák (Pap Károly Művei, 7) (Budapest: Múlt és Jövő, 2000). 423 28, no. 7 (1935. július), pp. 41-43. 470