Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban I. Írások az együttélésről, a feszültségekről és az értékekről (1790-2012) - Hungaria Judaica 32. (Pozsony, 2015)

VII. Szabadelvűség és jogegyenlőség

A lezáratlan per Pap Károly, a kevéssé méltányolt magyar zsidó író életrajzi kulcsregényében1 a nagyapa, Jeremina, “gyapjas zsidó”. Életének egyetlen értelme a Talmudban való elmélyülés és a felkészülés a hazatérésre az ígéret földjére. Haláláig nem szűnik meg kárhoztatni fiait, akik a vagyongyűjtést önmagáért művelik, és elvegyülnek a keresztények világában. Az apa soproni rabbi, írástudó és üzletember, magyar és zsidó, akinek az ég kegyelme megadta, hogy nem kellett döntenie e kettős kötődés konfliktusában.1 2 Az író azonban gyermekfejjel fellázad a képmutató vallási és kép­lékeny üzleti morál ellen, megkísérli etikusan összeegyeztetni a magyarsághoz és a zsidósághoz való hozzátartozást, író lesz, a magyar kultúra finom értője és ápoló­ja, hogy aztán egy náci haláltáborban lelje majd halálát, 1944-ben. Zsidó sors, a magyarországi zsidó asszimiláció tragikus kudarca - mondhatja az asszimiláció valamennyi kritikusa. Igaz, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén több mint fél millió zsidó útja és sorsa volt hasonló, az azonosulástól a ki­rekesztésig és a megsemmisítésig. Hatvány Lajos másféle utat-sorsot mutat be családi kulcsregényében.3 Az aradi Deutsch Ábrahám és fiai sikeres terménykereskedők, az unokák már pesti nagytő­kések, a dédunoka, hatvani Deutsch Sándor, az alapító korszak kapitalizmusának nagy alakja, iparmágnás, a főrendi ház tagja, valóságos belső titkos tanácsos. Fia, Lajos, Ady mecénása, József Attila felfedezője, Petőfi életrajzírója, a magyar kul­túra megszállottja. Az ő unokatestvére, Moscovitz Geyza és Deutsch Erzsébet lá­nya, Lesznai Anna néven vonul be a magyar kultúrtörténetbe, mint a Nyugat, majd a Vasárnapi Kör színes egyénisége, író, költő, festő, iparművész. Sikeres utak, két kultúra termékeny ölelkezése - mondhatják az asszimiláció hívei. És ez is igaz. Ugyancsak százezrekre tehető a közép-európai régió nemze­teibe beolvadt s e civilizációkat gazdagító zsidók száma. De vajon ellensúlyozza-e egymást a kétféle sors, a két típus? Ellensúlya-e néhány ezer, tízezer sikeres pálya, néhány százezer sikeres asszimiláció a több mint fél millió halottnak és a sok millió megnyomorítottnak? De hát mérhető-e a halottak számán a történelem, a civilizá­ció előrehaladása? - hangozhat az ellenkérdés. A történész zavartan áll e dilemma előtt, és ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy a zsidó asszimiláció problémáit ne csak a végkifejlet alapján, hanem egész folyamatában a motiváció oldaláról is megvizsgálja. Annál is inkább a folyamatot veszi tekintetbe, mert úgy véli, hogy a zsidó asszimiláció csupán része, részprob­lémája a modern népvándorlások, összeolvadások, nemzetépítkezések egyetemes 1 [Pap Károly, Azarel (1937). - KG] 2 [Pollák Miksa (1868-1944) soproni status quo rabbi, történetíró; a szóban forgó regény idején messze túl, hitközségének tagjaival együtt Auschwitzban halt mártirhalált. - KG] 3 [Hatvány Lajos, Urak és emberek (1927). - KG] 398

Next