Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban I. Írások az együttélésről, a feszültségekről és az értékekről (1790-2012) - Hungaria Judaica 32. (Pozsony, 2015)
XI. Zsidók a válaszúton
91 Vámbéry Rusztem A becstelenség apológiája 1931 Vámbéry Rusztem (1872-1948) jogász (büntetőjog, kriminalisztika), publicista; Vámbéry Ármin orientalista fia; szabadkőműves. Fiatalon fényes jogi pályát futott be: az igazságügyi minisztérium törvény-előkészítési osztályán dolgozott, majd vezette az osztályt (1899-1913), a királyi táblán volt bíró (1912-1913), a budapesti Tudományegyetemen magántanár (1902). A Társadalomtudományi Társaság tagja, a Huszadik Század munkatársa, s nyugdíjba vonulása (1913) után csatlakozott Jászi Oszkár és elvbarátai Országos Polgári Radikális Pártjához is, rövidesen már a párt alelnökévé választották. 1918 őszén tagja lett a Nemzeti Tanácsnak, egyetemi tanári kinevezést kapott (1919), a jogi kar dékánja volt. Az ellenforradalmi kurzus megfosztotta a katedrától. 1922-től mint ügyvéd jelentős politikai perekben volt védő (népbiztosok pere, 1920; József Attila “Lázadó Krisztus”-pere, 1924; Rákosi Mátyás második pere, 1934-1935). A polgári radikális Vámbéry a szabadságjogok védelmében együttműködött a nemzeti radikális Bajcsy-Zsilinszky Endrével. Szerkesztette a Jogtudományi Közlöny-t (1913-1934), illetve a Huszadik Század jogutódját és szellemi örökösét, a Századunk című polgári radikális folyóiratot (1926-1938), amelyben itt közölt cikke is megjelent. - A zsidó vallásúak kitérését nem hitközségi szempontból tárgyalja, neki magának a hitközséghez nem volt köze, éppen ezért van jelentősége annak, hogy a kikeresztelkedők ellen folytatott antiszemita kampányok idején az őket befogadó keresztény egyházak álszent, kétszínű magatartását bírálta, határozottan polgári alapról. - Vámbéry 1938-ban emigrált, az Egyesült Államokban kötött ki, a New York School of Social Research tanára volt, a háború alatt az amerikai polgári hírszerzés tanácsadója magyar ügyekben. Felvette a kapcsolatot Károlyi Mihállyal, egyik könyvéhez Jászi Oszkár írt előszót, három évig elnöke volt a Károlyi által 1941-ben alapított Új Demokratikus Magyarországért Bizottságnak (Committee for a New Democratic Hungary). 1945-ben hazatért, behívott képviselő az ideiglenes nemzetgyűlésben, megválasztották a M. Tud. Akadémia tagjának, majd 1947-ben washingtoni nagykövet lett. 1948-ban - tiltakozásul a magyarországi politikai fejlemények ellen - lemondott posztjáról, s nem tért haza. Vámbéry Rusztem, “A becstelenség apológiája”, Századunk, 6, no. 1 (1931), pp. 40- 43 829