Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban II. Írások az együttélésről, a feszültségekről és az értékekről (1790-2012) - Hungaria Judaica 33. (Pozsony, 2015)
XV. Ki az, aki érzi, hogy zsidóságát akarhatja is, szabadon, meggyőződéssel?
semmi közöm, a faj stb. szellemalakító erejében csak igen-igen kis mértékben, vagy még annyira sem hiszek. Hát nehéz megmagyaráznom, s nehezítésül még hozzátehetem, hogyha valláshoz egyáltalán közöm van, akkor a katholicizmushoz van közöm. Költői pályám legkezdetén, huszonkét éves koromban elkobozták a második verseskönyvemet,9 pörbefogtak és elítéltek vallásgyalázásért. Huszonkét éves vagyok. így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak vele éjjelenként! Ez volt a vers, Töreky10 11 súlyosbító körülménynek vette, hogy “más vallás tisztelete tárgyához hasonlítja magát”, s majdnem egyetemi pályámba került, mert a József Attila révén legendássá lett Horger Antal kari ülés elé vitte a dolgot. Sík Sándor mentett meg, sőt a piarista rend tagjai nevében levelet adott a táblai tárgyalásra, amely szerint egyházi szempontból semmi kivetnivalót nem találnak a versben. A Tábla felfüggesztette a büntetést, el is évült. Akkoriban elhatároztam, hogy megtérek, hogy ne “más vallás” jelképeivel éljek, mert ez nékem nem “más” vallás, s az Újtestamentum költészete éppúgy az enyém, akár az Ótestamentumé, s Jézusban is “hiszek”, nem tudok jobb szót rá, bár a hit... De aztán egyre rosszabb lett zsidónak lenni, itt-ott előnyöm lehetett volna a “vallásváltoztatásból”, s ez megcsúfította; a gyámomat egyre jobban megszerettem, neki nagyon rosszul esett volna stb. Szóval maradtam vallásra is zsidó. De költőségem szempontjából ez nem lényeges. A tanúsítványos Vas István költészetében több szerepe van a zsidóságnak, mint az enyémben, vagy a zsidó Zelk Zoltánéban. Nem hiszek hát a “zsidó író”-ban, de a “zsidó irodalom”-ban sem. A gyakorlat, ne haragudj, engem igazolt. Néha nézegetem a zsidó lapokat... Féltehetségek és gyönge tehetségek menekülnek egy kis meleg közösségbe, mert a szabad írói versenyt nem bírták volna zsidótörvény és 1942 nélkül sem, és két-három ragyogó költő és író, kenyérért, száraz kenyérért és nagyon kicsinyke elismerésért. Mert ott is szolgálni kell, sőt, kiszolgálni. S láttam híradást irodalmi estről, amiben Csergő Hugó11 neve “fettel” volt szedve, a Szép Ernőé “petittel”. S az olyan író, aki azelőtt nem vett részt zsidó alkalmi megmozdulásokban - de most, a zsidótörvények óta felfedezte magában a zsidót -, kicsit olybá tűnik nekem, mint a nevét visszanémetesítő sváb származék, kicsit disszimiláns nekem. Ezért nem adtam írást felekezeti kiadványnak. S esztétikai síkon? Vihar Béla beszélt valami zsidó antológiáról. Ingerkedve mondtam neki: ha Patai,12 Cser-9 [Újmódipásztorok éneke (1931). - KG] 10 [Töreky Géza (1873-1961) bíró, akkor a budapesti büntető törvényszék elnöke, később a felsőház tagja, a Kúria elnöke. - KG] 11 [Csergő Hugó (1877-1944) újságíró, színműíró, a Pesti Izr. Hitközség főjegyzője. -KG] 12 [Patai József, a Múlt és Jövő szerkesztője, költő, műfordító. -KG] 280