Komoróczy Géza: Zsidók a magyar társadalomban II. Írások az együttélésről, a feszültségekről és az értékekről (1790-2012) - Hungaria Judaica 33. (Pozsony, 2015)
XV. Ki az, aki érzi, hogy zsidóságát akarhatja is, szabadon, meggyőződéssel?
126 Kulcsár István (Körmendi Balázs álnéven) Zsidó gyónás 1942 Kulcsár István (Körmendi Balázs álnéven) (neve Izraelben 1950 után: István S. Kulcsár) (1901-1986) orvos, neves pszichiátriai szakíró. Tizenkilenc évesen saját elhatározásából kitért, református lett. Diplomájának megszerzése után Alfred Adler osztrák orvos, pszichotherapeuta individuálpszichológiai tanát tanulmányozta, Emberismeret (1927) című könyvét magyarra fordította (1937), hasonló címmel folyóiratot szerkesztett, az utóbbinak József Attila is a szerzője volt. 1932- ben kommunista szervezkedés gyanújával letartóztatták, de nem volt ellene bizonyíték, és felmentették. Katonai szolgálata után kétszer hívták be munkaszolgálatra (1942, 1943). A nyilaskeresztes uralom alatt vakmerő módon hamis iratokkal mint légóorvos dolgozott. A háború után belépett a Magyar Kommunista Pártba. Kordokumentumnak is beillő elemző tanulmányt írt “A maradék-zsidóság lelki keresztmetszete” címmel a Benoschofsky Imre budai rabbi által szerkesztett tanulmánykötetbe (Maradék-zsidóság, 1947). A cionista szervezetben tevékenykedett, a Magyar Cionista Szövetség alelnöke volt. 1950-ben alijázott, Izrael legnagyobb, központi kórházának pszichiátriai osztályát vezette Tel Hashomerben, professzor lett, számos tudományos közleményt adott ki. Az Eichmann-per előkészítő szakaszában őt kérték fel a fogoly elmeorvosi megfigyelésére (1961. január-március). Megcsináltatta vele többek között a Szondi-tesztet is. Szondi Lipót, akit vakteszt véleményezésre felkért, azt írta válaszul: “bűnöző, csillapithatatlan gyilkos hajlamokkal”, s ezek veszélye abban áll, hogy “képes őket teljesen autisztikus módon kiélni”. Kulcsár 1966. szeptemberben a madridi pszichiátriai világkongresszuson mutatta be a megfigyelések és elemzések eredményeit, idézve Szondi véleményét. Az 1960- as évek végétől kezdődően, akkor már világszerte ismert pszichiáter, nosztalgikus honvágytól vezettetve visszajárt Magyarországra. - Emlékiratát 1942/1943-ban írta, munkaszolgálatban. Nyomtatásban csak halála után jelent meg, Budapesten (1990), Bárdos Pál író megjelenítő erejű előszavával (innen vettem az életrajzi adatokat), mely tanulmány a félévszázados írást a XX. század végi magyarországi zsidó öntudatra ébredés részévé tudta tenni. Kulcsár 1985-ben ezeket a sorokat írta egy magyarországi látogatás után barátjának, akire kéziratát bízta: “Sokat töprengtem azóta, és máig sem sikerült végső eredményre jutnom: ki vagyok, mi vagyok, hova tartozom? Végül is így fogalmaztam meg: zsidóságom a ki nem kerülhető sors, amit vállaltam, magyarságom (...) létem. (...) Megoldás nincs, de mondd, minek van teljes megoldása ezen a földön?” 284