Kompolthy Zsigmond: Pannon Pestis. Képzelt regény (Pozsony, 2019)

Negyedik fejezet

Palánkay Klára felállt, elindult, de két lépés után megtánto­­rodott, elzuhant, és Adorján azt akarta, hogy már akkor halott legyen, mielőtt fehér szalagos arca belecsapódik a földbe. Még ült egy darabig a doktor, aztán hirtelen nyakon ragadta a palackot, és olyat tett, amit korábban még soha: nem pohár­ból, hanem közvetlenül az üvegből csorgatta a szájába az italt. Aztán visszadugaszolta a palackot, kiállt a gátra, és a félig te­li üveget belehajította a Dunába, és ezt kiáltotta: „Menj, keresd meg a Gereben atyádat!” Vive la liberté! Búcsú a Köröndön Aztán hazaindult Adorján. Haza Magyarországon, Buda­pesten, a szülővárosában. Elhaladt a Parlament épülete előtt, el a József Attila-szobor mellett; tempósan, kissé spiccesen baktatott, míg kiért a kis térre, ahol az a bizonyos ember, Nagy Imre állt a hídon, kabát­ban, kalapban; kijutott a Szabadság térre, ahol most nem volt se szoborrá fagyott amerikai filmszínész, se valamilyen megszál­lás emlékére felállított monumentum; onnan az Aulich utcán át eljutott a Batthyány-örökmécsesig, egy pillanatra eltöpren­gett, hogy leül egy ristrettóra a virágbolt melletti kis kávézóba, de ment tovább, áthaladt a Hold utcai vásárcsarnok főhajóján, ahol kicsattanó arccal itták a budapestiek és a vidékiek az in­gyen sört, falták az apró papírtányérokon kínált ingyen virslit; kiért a Bajcsy-Zsilinszky útra, onnan a Bazilika felé haladt, be­fordult az Andrássy útra, amelyen megszűnt a forgalom, hiszen az úttest teljes szélességét elfoglalták az ünnepelve hömpölygő tömegek; ment tovább az Operaházig, ahol megint régi helyén 201

Next