Kompolthy Zsigmond: Pannon Pestis. Képzelt regény (Pozsony, 2019)
Negyedik fejezet
Palánkay Klára felállt, elindult, de két lépés után megtántorodott, elzuhant, és Adorján azt akarta, hogy már akkor halott legyen, mielőtt fehér szalagos arca belecsapódik a földbe. Még ült egy darabig a doktor, aztán hirtelen nyakon ragadta a palackot, és olyat tett, amit korábban még soha: nem pohárból, hanem közvetlenül az üvegből csorgatta a szájába az italt. Aztán visszadugaszolta a palackot, kiállt a gátra, és a félig teli üveget belehajította a Dunába, és ezt kiáltotta: „Menj, keresd meg a Gereben atyádat!” Vive la liberté! Búcsú a Köröndön Aztán hazaindult Adorján. Haza Magyarországon, Budapesten, a szülővárosában. Elhaladt a Parlament épülete előtt, el a József Attila-szobor mellett; tempósan, kissé spiccesen baktatott, míg kiért a kis térre, ahol az a bizonyos ember, Nagy Imre állt a hídon, kabátban, kalapban; kijutott a Szabadság térre, ahol most nem volt se szoborrá fagyott amerikai filmszínész, se valamilyen megszállás emlékére felállított monumentum; onnan az Aulich utcán át eljutott a Batthyány-örökmécsesig, egy pillanatra eltöprengett, hogy leül egy ristrettóra a virágbolt melletti kis kávézóba, de ment tovább, áthaladt a Hold utcai vásárcsarnok főhajóján, ahol kicsattanó arccal itták a budapestiek és a vidékiek az ingyen sört, falták az apró papírtányérokon kínált ingyen virslit; kiért a Bajcsy-Zsilinszky útra, onnan a Bazilika felé haladt, befordult az Andrássy útra, amelyen megszűnt a forgalom, hiszen az úttest teljes szélességét elfoglalták az ünnepelve hömpölygő tömegek; ment tovább az Operaházig, ahol megint régi helyén 201