Kornis Mihály: Egy kisfiúban élek. Válogatott írások (Budapest, 2015)

Látom-e, amit hiszek

Látom-e, amit hiszek Látom. Különben nem tudnám leírni. És azok szeretik, amit írok, akik elhiszik, hogy az - költői értelemben - igaz. Elmondok egy rövid József Attila verset. Megismerés és szubjektivitás viszonyán tűnődve sokszor mormogtam magam elé, amíg erre a beszédre készültem. Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret mivel a semmiben hajóz s hogy mi lesz, tudja, mint a jós, mert álmaiban megjelent emberi formában a csend s szivében néha elidőz a tigris meg a szelíd őz. íróként a nyelvben létezem Fogalmaim nem racionálisan kimunkáltak, nem is szabad, hogy azok legyenek, a magam költőinek remélt nyelvén, költői módon szeretek megszólalni. Az ihlet nem állítható bizonyosság: az ihlete a hite az írónak, abban hisz, ami megvalósul. Hitből élek, amióta írok. Amiről beszélek, nem azonos a vallások hitével, még kevésbé a hétköznapi nyelvben használt „hinni”, „elhinni”, 116

Next