Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen. Válogatott írások, előadások, blogok (Pozsony, 2008)

Mi a jó a nőkben? „...és a nők, ha nők, szemérmesek, de ha úgy döntöttek, hogy akarnak egy férfit, gátlástalanok, mint egy felhő­­szakadás, lelkileg is pucérok, akár a jú­liusi verőfény, szeretnek apróságok­kal csendesen bíbelődni, tudnak sírni, tudnak megbocsátani, ok nélkül, tud­nak várni, kitartón és mozdulatlanul LENNI, a legritkábban vannak ma­gukkal eltelve, szóba állnak tárgyak­kal és a növényekkel, éppúgy, mint a gyermekekkel, nem pornográf a fan­táziájuk, hanem egy forró, illatos és félhomályos dzsungel, telis de tele tit­kokkal, és több az önfegyelmük, mint nekünk, ki tudják várni a helyet, ahol sírva fakadhatnak, zavartalanul dü­hönghetnek, bátrabbak, igenis bátrab­bak a nők, és mélyebbről fakad ez a bá­torság, ők nem szikláról ugranak a ten­gerbe, de egy szép napon rábízzák az életüket valakire, aki tegyük fel, még nem is bizonyított, és idegennek is fel­­varrják az ingjéről leszakadt gombot, nem is kell megkérni őket rá, ők ma­guk ajánlják fel. A nőkben póztalan a nagylelkűség.” WWW.KALLIGRAM.COM

Next