Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen. Válogatott írások, előadások, blogok (Pozsony, 2008)
Például
I. Álom—másolatok „ Csak ami nincs, annak van bokra, csak ami lesz, az a virág ami van, széthull darabokra. ” József Attila A rendező alkalmat ad három különböző személynek, hogy a valóságban rekonstruálja egy emlékezetében megőrzött álmát. A többé-kevésbé sikertelen kísérleteket filmre veszi, hogy annak sajátos eszközeivel - beállítás, vágás, gyorsítás, lassítás, zörejek - jelenítse meg az álomszerűség voltaképpen másolhatatlan közegét. A mű utolsó negyedében, az álom-másolat helyett megteremti a maga jelen idejű álmát: a rendező beszélgetés-szituációt hoz létre egy sérült idegzetű, magányos, rendszeresen és sokat álmodó, kapcsolatra vágyódó férfi meg egy, számára csak a filmvásznon látható nő között. A nő a sajátos kommunikáció-kísérlet közepén a férfi elé helyezett vásznat átszakítva a valóságban is megjelenik és megismerkedik a számára eddig csak ugyancsak művi módon: tévémonitoron át látható férfival. Ily módon mindkettejük, sőt a néző számára is a valóság valamiféle álommá, az álom pedig valósággá válik. A kapcsolatfelvétel megtörtént. Fragmentumok a filmről és a filmből Hétköznapi szemléleted a létet romhalmaznak látja. Szemléleted a romhalmaz. A lét látás útján épülhet egésszé, ha egészséges a látás. Isten pora, az anyag, minden porszemében Is-225 -