Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen. Válogatott írások, előadások, blogok (Pozsony, 2008)
Például
E. P. Egy szép örök napon a magyar irodalom mennyországa, a halhatatlanok gyülekezete összegyűlt az odafönti Centrál Kávéházban, hogy kitalálja, kire bízhatná a magyar irodalom reprezentatív képviseletét az ezredfordulón, ki álljon középen, ki kapja a frászokat és a koszorúkat, a sok szapora seggcsókot odakintről, a farbarúgások záporát idebentről, hogy tehát, úgymond, ki vigye el a balhét, ki legyen itt a kis karmester? Tűnődtek.- Először is temperált legyen - mormogta Babits Mihály, aki itt Arany görnyedt és rosszkedvű titkárjának látszott, aki mellett ült, kényelmetlenül, kissé az asztal sarkán. — Mérsékelt és józan — kiáltotta Petőfi.- De azért tudjon focizni is - tette hozzá Mándy Iván.- Adyból elég volt! De az ő esze és az ő magyarsága, ha lenne... - így Vörösmarty.- Afféle hétrokolyás, istenfélő öregasszony - énekelte fejhangon, álmodozva Weöres Sándor. — Szívből hű, ne magyaroschkodó valaki. Jó lelkű, nyelvszerető, szorgalmas. Nyitott, pártatlan, illemtudó. Egy jóízlésű főúri lettrista, új Bethlen Miklós. Aki egyben tartani képes az egyetlenegyet.- Csak nehogy valami Illyés Gyula! - jajdult fel'Illyés Gyula. Ebben vele mind egyetértettek. Tenyerébe billentett fejjel, vérig sértve szólalt meg József Attila: - De ne is Márai! Semmi gőg, máz, búskomor vészkijárat. És ne legyen öngyilkos, akármi történik, sem iszákos. Sem bolond. Képezze a jövőt, ragozza az igét! Ne csak hirdessse.-235 -