Kornis Mihály: Feliratok a fehér égen. Válogatott írások, előadások, blogok (Pozsony, 2008)
Például
Például Csernus Tulajdonképpen elég lenne ennyi: aki látni akarja e sorok írójának véleménye szerint az elmúlt évszázad egyik legjobb magyar festőjének a képeit, menjen el a KOGART-házba, és vegye meg ott Csernus Tibor retrospektív kiállításának katalógusát. Minthogy a kiállítást, ha jól tudom, már bezárták. De nem tesz semmit, kétszáz év múlva Csernus képeinek önálló múzeuma lesz Budapesten. Már ha akkor Budapest még lesz; ha újjászületik a magyar kultúra és annak kritikai élete addigra, s nem lesz már oly feneketlenül irigy és huszadlagos érdekektől szaggatott, mint ma. Addig is, ez a Csernus-album megfelelő alapul szolgálhat az iménti hetyke állítás igazságtartalmának megítéléséhez: a könyv jó minőségű reprodukciókkal teljes. Aki akarja — s van szeme a látásra, van mersze az igazságot a mai művészetkritika lényegében egybehangzó ítéletének ellenére megpillantani - meggyőződhet róla: az 1964 óta franciaországi emigrációban élő, egyébként többé-kevésbé világhírű, éppen csak a szülőhazájában semmibe vett festő még évszázadokon át is visszhangzó, talányos remekművek sorát festette az elmúlt hatvan-hetven évben. Jövőre lesz nyolcvan esztendős. Hányán ismerik Csernus Tibor nevét idehaza? Érdekes és alapos tűnődésre méltó tény, hogy a magyar kultúra egyre kevésbé képes megbecsülni legnagyobbjait, alkotói működésükkel egyidőben. Ady, Bartók, József Attila, Hamvas, Erdély, Csernus.-237-